Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon
kihallgatáson terjeszti a császár elé, illetékessége széles, kezében van a döntés előkészítés, az uralkodói vélemény kiadásának és ellenőrzésének a joga. Ügyrendje szigorú instrukciókkal szabályozott. Nehézségei között a leginkább számottevő, hogy az egyes országok és tartományok kamarái külön ügyvitellel működnek, s az ismeretlen szerző ebben a kérdésben is megoldást javasolt. Megállapítása, hogy a központi kormányzat és a Királyi Magyarország legsúlyosabb tételét a diplomácia költségein kívül a hadikiadások alkotják, nem meglepő. Elgondolkoztató viszont, amit az ellátási nehézségek egyik okáról mond. Két külön költségvetésben kezelték az állandó császári hadsereg és a magyarországi végvárrendszer költségeit, más rendszerben. A hadsereg ellátása a különböző országokra hárult, a porció egységekben, a porció szám felét pénzben, felét élelemben kellett a lakosságnak beszolgáltatnia. A végvárrendszer fenntartását elvben központi forrásból kellett biztosítani. A lőszertől a vízművek karbantartásáig terjedő költségek között számoltak a katonaság fizetésével és ellátásával is. Erre még nincs központi bevételi és elosztási rendszer. Különböző forrásokból, részben a Királyság jövedelmeiből, részben a különböző országok és tartományok évi ajánlásából kellene fedezni. Ezek azonban nagyjából csak felében folynak be. A katonaság fizetését, miként ismeretes, pénzben, sóban és posztóban kapja, folyósítása azonban úgyszólván leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. A zsold fizetése a különböző pénznemek miatt okoz gondokat, az átszállításoknál előforduló maradványokra egyszerűen nincs pénzérme. A posztót a besztercebányá rézműveket bérlő vállalkozó, Joanelli szolgáltatta. A só jövedelmet, a kamara legfőbb kincsét, kilenc részre osztották és ebből egy kilenced illette meg a katonaságot. Számba veszi a leköszönő tanácsos a különböző visszaéléseket. Az élelemadagok szabályozása nem küszöbölte ki a csalásokat. Ha a fizetőmester csak egyetlen deka liszttel, egyetlen darabka posztóval rövidít meg minden katonát, mivel nagy létszámokról van szó, vagyonokhoz juthat. A megoldás az egész gazdasági rendszer átalakítását kívánná meg: következetes kereskedelempolitikát, takarékosságot, pénzreformot, jobb és olcsóbb álamhitelt, a Kamara köny velőségének és számvevőségének jobb rendtartását, az ellenőrzés szigorítását és a főtisztek főhivatánokok kaució letételéhez kötött kinevezését. Mert a legjobb ökonómia a katonaság jó ellátása. Joachim Becher (1635-1682) 1663-ban elkészített Tractatus de commerciis című művében viszont szigorúbb központosítást, államilag kézben tartott kereskedelem politikát követelve javasolta a kiadások fedezetét úgy megteremteni, hogy azok ne terheljék túl a lakosságot. További kutatások tisztázhatják majd, hogy az 1659-től Győrött, Komáromban és Pozsonyban létrehozott kincstári kenyérsütő üzemek, és Li pót vár körül létesített gabonaőrlő malom együttesek mennyiben segítették a várőrség jobb ellátását.41 41 Vö: R. Várkonyi Ágnes: Kincstári vállalkozások és bérletek. In: Magyarország története 1526-1686, II1/2 köt., 1350-1351. 28
