Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében
ból. (Igaz, ebből le kell vonni a saját maga által elfogyasztott mennyiséget, de az is valószínű, hogy a limitált árnál magasabb árat tudott elérni a hús értékesítésénél.) Ziplinger elszámolásából úgy tűnik, hogy csak a mészárszék körüli munkákat látta el, a várszámadás szerint azonban az állatvásárlásokban is részt vett. 1564. november 27-én az eperjesi piacon vásárolt 64 sertést, 1565-ben a lőcsei piacon 18 marhát, 1566-ban Késmárkon komlót és halat. A bevásárlásokra elkísérte Emericus Dluhaluka, pl. 1568-ban is, amikor ők ketten 2-2 alkalommal fordultak meg Lőcsén, illetve Késmárkon, hogy élelmet és egyéb cikkeket vásároljanak. Ha nem Dluhaluka utazott vele, akkor valamely tisztviselő: a malomfelügyelő, a lelkész vagy az alkapitány (Kraus). Az utakért kapott fizetségből látták el lovaikat és fizették szállásukat, gyakorlatilag napidijas elszámolásban. 1569. október 15-én Kraus, Dluhaluka és Ziplinger útra keltek, hogy a lőcsei piacon 49 marhát vegyenek. A hat napig tartó út költségeiről nyugtát hoztak, amely alapján a vár 5,5 forintot számolt el részükre. A következő évben marhavásárlás céljából Ziplinger és Dluhaluka ismét négyszer kelt útra - május 26-án, július 27-én, október 16-án és november 12-én -, hogy marhát és komlót vegyenek. Először „Shnytnyk”-en (Csetnek?) 31 darabot, Lőcsén 28 és 41 darabot, majd Kassán 33 darab marhát vettek. Útiköltségük 13,15 forintot tett ki. Vásárlási helyszíneikről és szokásaikról megállapítható, hogy szinte mindig a felső-magyarországi városi piacokon vásároltak, egy alkalommal csak annyit, amennyi 3-4 hónapra volt elegendő. (1571-ben is négyszer számoltak el összesen 14,11 forint útiköltséget Lőcsére, Késmárkra és Jolsvára). Előfordult azonban, hogy csupán 5 darabot vettek egyszerre a közeli Mokralukán .30 A vásárlási helyekre az jellemző, hogy légvonalban mérve 25 (Csetnek, Jolsva, Mokraluka), 55 (Késmárk, Lőcse), illetve 90 kínén belül (Kassa) helyezkedtek el. Tokajban a marha beszerzési piacok átlag távolsága 35-40 km, ill. 80 km volt (szintén légvonalban).31 Ziplinger utóda az a Mathias Koler volt, akinek elszámolása 1590-ből szintén fennmaradt.32 Nézzük meg, hogyan alakult a húsfogyasztás nyolc évvel később. 30 MOL MKA E 554 Városi és Kamarai iratok. Föl. Lat. 1274. 1582. június 24. Valentinus Nemec mokralukai bíró nyugtája Maskó Menyhért részére a marhákért kapott 28,47 forintról. 31 N. Kiss István: Húsfogyasztás (katonai és közfogyasztás) a XVI-XVII. századi Magyarországon. In: Agrártörténeti szemle. 1973. 1-2 sz. (A továbbiakban N. Kiss; Húsfogyasztás) 92—114. p. 98. p. 32 MOL MKA E 159 Regesta decimarum 1590-es Gömöri tizedjegyzék (9670. tekercs), 13/a füzet. 248
