Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
PÁLFFY GÉZA: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében
cseh/morva hadi fizetőmesternek (csehül cesky/moravsky válecny/polní colmistr) tituláltak.82 A 16. század utolsó harmadára ez sokrétű apparátus segédszemélyzetével együtt az egész pénz- és hadügyigazgatás egyik legnagyobb számú és legfontosabb szakértő rétegévé vált. Mindez még a hatalmas államadósságok hiányában is bátran kijelenthető. A Habsburg Birodalom bevételei és a törökellenes határvédelmi rendszer költségei fenti összehasonlításának ismeretében igen jelentős teljesítménynek tartható, hogy az óriási nehézségek ellenére egyáltalán képesek voltak feladataik ellátására. Véleményünk szerint joggal sorolhatók a későbbi modern pénz- és hadügyigazgatás első képviselői közé, még ha feladatuk elsősorban a bécsi, prágai és grazi politikai, katonai és pénzügyi vezetés döntéseinek és rendelkezéseinek végrehajtása ill. kiszolgálása volt. Nélkülük az oszmánok elleni határvédelmi rendszer nem működhetett volna megfelelően. 8. Összefoglalás A 16. században a közép-európai Habsburg Birodalom - s benne egyúttal a Magyar Királyság - számára katonai és pénzügyi téren az egyik legnagyobb feladatot és kihívást az oszmánok elleni új határvédelmi rendszer Magyar- és Horvátország területén történő kiépítése jelentette. Az 1570-1580-as években az új végvárrendszer már több mint 120 kisebb-nagyobb erősségből állt, amelyekben összesen 21-22 500 katona teljesített szolgálatot. Ez igen tekintélyes szám volt, hiszen a királyi Magyarország korabeli lakosságának (kb. 1 800 000 fő) több mint 1 %-át tette ki.83 Ennek az állandó jelleggel szolgáló katonaságnak az éves zsoldja (1,3-1 600 000 r.f.), valamint az egyéb hadikiadások tervezett költségei (4-500 000 r.f.), összesen tehát mintegy 1,7-2 100 000 r.f. jelentősen meghaladták a megfogyatkozott területű Magyar Királyság még mindig tetemes összbevételeit (kb. 770 000-850 000 r.f.). Vitathatatlan tehát, hogy Magyarország alapvetően rászorult a vele szomszédos osztrák-cseh tartományok és a Német-római Birodalom állandó éves pénzNÖLA Sankt Pölten, Ständisches Archiv, Ständische Akten A-II-10. 1564-et megelőzően a rendek alkalmi biztosokkal oldották meg a zsoldfizetést. Lásd például 1546 márciusában: Pálffy GA császárváros védelmében i. m. 60-63. 82 1556: F. Roubík i. m. 96-97. és 1566: Uo. 159. és 247. 83 Ez a szám még a későbbi állandó hadseregekkel való összehasonlításban is tekintélyesnek nevezhető, hiszen a 17-18. század fordulóján a jelentősebb európai államok már modern hadseregeinek létszáma a lakosság 1-2 százaléka volt. Bernhard R. Kroener. „Das Schwungrad an der Staatsmaschine”? Die Bedeutung der bewaffneten Macht in der europäischen Geschichte der Frühen Neuzeit. In: B. R. Kroener-R. Prove i. m. 6-8. A királyi Magyar- ország lakosságlétszámára: Dávid Géza: Magyarország népessége a 16-17. században. In: Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Szerk.: Kovacsics József. Bp., 1997. 150. 213
