Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon
dobén Kőszegen a városban és a várban szűkösen volt élelem. Az ostromtáborban pedig katasztrofális állapotok uralkodtak. Nem azért, mert mintha a török birodalomban nem lett volna búza, de a szállítás a szárazföldön költséges, a helyben összeszedett gabonát nem tudták megőrölni, mert hiányoztak a megfelelő tábori malmok, a janicsárok őröletlen gabonát kaptak, megbetegedtek, s török foglyok vallomása szerint „sokan éhen pusztulnak az élelem és a víz hiánya miatt. ”20 Az ellátás feltétele a biztonság. A Királyságban másfél évszázadon át fegyverrel jártak ki a szántókra és a szőlőhegyekre. A birtokok tulajdonviszonyai változtak és a termelő lakosságból aránytalanul nagy számmal vállaltak katonai szolgálatot. A török szívósan terjeszkedett, s az ország gazdaságilag összetartozó területeit három hatalom határai osztották meg. Ennek ellenére a várak élelmezésében Magyarországnak döntő része volt. Racionális választ a történtekre nagyrészt a váruradalmak vizsgálataiból kaphatunk. Szigetvár 1546-1565 közötti várgazdaságának Tímár György Királyi Sziget kötetében közzétett iratokból és a munkát kiegészítő véleményekből az élelmezés megszervezésének nehézségei, az ellátás fejlődésének iránya és eredményei elég jól tanulmányozhatók.21 T ömegétkeztetés 1546 nyarán, amikor a kincstári tulajdonba került Szigetvárra megérkezett Seghed György, a vár első, a király által kinevezett kapitánya, amennyire a szórt forrásokból megállapítható, a várélelmezés archaikus volt. A pozsonyi Magyar Királyi Kamara kezelésére bízott vár a jövedelmét több forrásból biztosíthatta. Időt és sok ember, sokféle munkáját kívánta azonban meg, hogy a váruradalom, a tized, az állami adók, a külön királyi támogatások, a zsákmány, a kapitány leleményességével nyert, és más javak rendszeres jövede20 Bécsben 1532. augusztus végén kelt röplap. Ford.: Bariska István. In: Kőszeg emlékezete. Válogatta, szerkesztette, a bevezetőket írta: Bariska István. Bp. 1982, 122. - A török hadsereg élelmezési ellátásának szervezettségére nem térhetünk ki. A szultán napló szerint az élelemért fizettek, Busbequius hangsúlyozza a török katonák étkezési igénytelenségét. Az ellátásra Hegyi Klára. 1995. 149 kkl. - A török gabonakereskedelem sikeréről: Braudel Ferdinand, 1996, 637 kkl. A korabeli keresztény források egyértelműen hangsúlyozzák török hadsereg jó élelemellátását és az oszmán katonák étkezési igénytelenségét. 21 Timár György: Királyi Sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. Pécs, 1989. Vö: Szakoly Ferenc és Szántó Imre opponensi véleményei (1991), továbbá Pálffy Géza: A királyi Szigetvár inventáriumai 1547-1565. (Kiegészítések Tímár György Királyi Sziget című könyvéhez). In: Hadtörténeti Közlemények. 1992, 252-256. és forrásközlése: A királyi Szigetvár 1547. évi leltára. Egy évszázadon át kallódó forrás jelentősége Szigetvár történetéhez. In: Hadtörténeti Közlemények. 1993, 74-100. 17
