Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon
A közeg I. Ferdinánd uralkodása kezdetén már tisztában volt a Magyar Királyság különleges termékenységével, úgy számolt vele, mint nélkülözhetetlen élelemforrással: „Nemcsak lakóit látja el, hanem Német-, Olasz-, Cseh- Morva, és más országnak szolgáltat húst és más élelmiszert. ”14 Véleményét egykorú források, közöttük Oláh Miklós Hungária című munkája igazolta. Magyarországnak Közép-Európa élelem ellátásában vitt jelentó'ségét legutóbb Ember Győző és Makkai László és mások kutatásai sokoldalúan megvilágították. Ez annál jelentősebb, mert a 16-17. század az élelmezés, táplálkozás, a termelés szempontjából is kritikus korszak Európában. Az előző, a 15. évszázadhoz képest mennyiségben és minőségben is megemelkedett a fogyasztás, az agrár termelés adott szintje pedig elmaradt az igényekhez képest. A hús, a bor ára emelkedett, a gabona ára váltólázasan ingadozott, az időjárás, a rossz termés, a felvásárlók miatt. A 16. századon négy nagy gabonaválság söpört végig, és a Mediterrán világ gabona kikötőit a törökök tartották ellenőrzés alatt. Kialakult az európai egységes „élelmiszergazdálkodás”, s megnőtt az ínséges évek száma.15 Csökkent a húsfogyasztás és hagyományos termelési rendszerben „a táplálékforrások kezdenek szűkösnek bizonyulni. ”16 A fogyasztási modell hagyományos egyensúlyát többek között a hadügyi forradalomnak nevezett változások borították fel. A hadiflották és a várépítkezések több ezer főnyi munkaerőt igényeltek, a hadseregek létszáma felugrott, s 60-120 ezer főnyi katonaság kiszolgálására több tízezer főnyi személyzet kellett, a tűzfegyverek s a gyalogság szállítása rendszerezett fuvart igényelt. Európa tájaira jellemző lett az utakon több mérföldön át élelemmel megrakott vasalt szekerek vonulása, a folyók puskaporos zsákokkal, lisztes hordókkal, só kockákkal megrakott uszályokat hordtak, a raguzai hajók ezüstpénzzel megrakva mentek gabonáért az osz14 Idézi: Tőrök Pál: I. Ferdinánd konstantinápolyi béketárgyalásai.1527-1530. Bp., 58-59. 15 Az egységes élelmiszerpiacról, irodalommal: Zimányi Vera-Pricler Harald: Konjunktúra és depresszió a XVI-XVII. századi Magyarországon az ártörténet és a harmincad bevételek tanulságai alapján; kitekintés a XVIII. századra. In: Agrártörténeti Szemle 1974, 1-2, 99. - A szédületes búzaár ingadozásokról és búzaválságokról: Braudel, Fernand: A Földközi tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában. Bp., 1996. Ford.: R. Szilágyi Éva. II. kötet, 620-648. - Cáfolta a magyar történetírás beidegződött téves nézetét, mintha az alföldi gabonatermesztés a török betelepedésével megszűnt volna: Búza János: Gabonaárak és áruforgalom a török uralom alatt. (Nagykőrös 1626-1682) In: Agrártörténeti Szemle, 1985, 1-57. 16 Montanari, Massimo 1996. 121. 15
