Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
KENYERES ISTVÁN: A várbirtokok szerepe a 16. századi magyarországi végvárrendszer ellátásában
A fent bemutatott adatok annak ellenére, hogy részben elméleti számításokon nyugszanak, mindenképpen ráirányítják a figyelmet a végvárak uradalmaira és azok gazdálkodására. A szakirodalom, annak ellenére, hogy az elsősorban pénzügyigazgatási szempontokat alapul vevő Acsády Ignác, majd pedig a végvárrendszer szervezetét először összefoglaló Szegő Pál, majd pedig Szántó Imre is rámutatott a kérdéskör fontosságára, mindeddig adós maradt a témakör szisztematikus feldolgozásával.15 Az alábbiakban két felső-magyarországi, jelentősebb uradalommal rendelkező, ugyanakkor védelmi szerepét tekintve is kiemelkedő szereppel bíró végvár: Eger és Szatmár várbirtokának a védelmi költségek biztosításában játszott szerepét veszem vizsgálat alá. Az alább ismertetendő forrásokban van egy közös nevező: mégpedig, az, hogy az egyes végvárak ellátásának vizsgálatához bázisul a hadvezetés által készíttetett felméréseket használom fel fel, majd pedig ezeket vetem össze más forrásokkal. Az alábbiakban részletezendő katonai szempontú kimutatások azért is tarthatnak igényt számottevő figyelemre, mivel egyszerre mutatják be egy várbirtok jövedelmi viszonyait, tervezett bevételeit és a végvári katonaság szükségleteit. Rajtuk keresztül pontosabb képet kaphatunk egy-egy nagyobb vár teljes katonai és kisegítő személyzetéről és azok szükségleteiről is. Eger Az egri várbirtok igazgatása és gazdálkodása a szakirodalom eredményeinek köszönhetően nagyjából feltártnak tekinthető. Rűzsás Lajosnak az egri vár gazdálkodásáról írt monográfiája a mai napig jószerével az egyetlen, a végvárak gazdálkodásával részleteiben is foglalkozó összefoglalás, míg Sugár István kutatásaiból az egri vár gazdasági-adminisztrációs szervezetére vonatkozó publikációit emelhetjük ki. Szintén Sugár István nevéhez fűződik az egri vár 1594/95. évi számadáskötetének mintaszerű feldolgozása, amely gyakorlatilag mind ez idáig az egyetlen végvár-számadáskönyv feldolgozás.16 Az alábbiakban az ő eredményeikre támaszkodva röviden felvázoljuk az egri uradalom igazgatására és gazdálkodására vonatkozó ismereteket. 15 Acsády műveit ld. 2. jgyz. Szegő Pál: Végváraink szervezete a török betelepedésétől a tizenöt éves háború kezdetéig, 1541-1593. Budapest, 1911. 211-246.; Szántó Imre: A végvári rendszer és fénykora Magyarországon, 1541-1593. Budapest, 1980. 73-91. Legújabban ld. Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században. In; Századok 135. (2001) 6. sz. 1349-1412 16 Rúzsás Lajos: Az egri vár gazdálkodása a XVI. Században. Budapest, 1939.; Sugár István: Az egri vár 1594/95 évi számadása. In: Archívum 1975.5. sz. 5-39., 1977. 6. sz. 5-49.; i/o.: Az egri vár gazdálkodása az 1594-1595 évi számadás tükrében. In: Agrártörténeti Szemle 24 (1982) 460-521.; Uő.: Az egri vár gazdálkodása a XVI. század végén. Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században. Szerk.: Bodó Sándor, Szabó Jolán. Eger, 1983. (Studia Agriensia 3./) 147-153. 140
