Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

CSIFFÁRY GERGELY: Végvárak és hadiipari létesítmények

tokaji ZeughausO Erdélyben ezeket a hadszertárakat nevezték cejtháznak. 1632-ben a váradi vár leltára szerint kettő volt belőle, a Felső cejtházban szakállasokat, sisakokat, míg az Alsó cejt házban közel 15 000 db golyóbist és 150 bécsi mázsányi salétromot tároltak.1 2 A regéci várban, 1620-ban Czeykltáz formában, míg Sárospatakon 1642-ben czeikliáz alakban írták össze.3 Nagykálló hadszertára (Zeighaus) látható a vár 1665. évi metszetén, amelyet Georg Sicha készített.

A végvárak tüzérsége megszervezésének a kezdeteit jelzi, hogy 1552 után Dobó István erdélyi vajdának már külön tüzérségi felügyelői voltak Nagyszebenben és Gyulafehérváron az ágyúöntödéknél

.4 Amikor 1613-ban Thurzó György Tokaj várát zálogbirtokként kezelte, állandó ún. Czaibert, azaz fegy- vertárost alkalmazott, aki rendszeresen jelentést tett a Czeigházban tárolt felszerelések, fegyverek, szerszámok állapotáról.5 A királyi várak ilyen jellegű szervezésének kezdetén, 1557-ben a bécsi Haditanács Egerben Vitus (Veit vagy Vid) Penninger nevezetű pattantyús mestert bízta meg a Hadszertári Hivatal intézőségével (püchsenmeysterey und Verwaltung des Zeugwart Ambts.)6 Végül a Habsburgok a magyarországi királyi várakat 1576-ban négy csoportra osztották be, amikor a vártüzérségi szervezetet felállították.7

A tüzérszervezetre azért is szükség volt, mert az ágyúk mellett tevékenykedő tüzérmestereknek volt részben az ágyúkat kiszolgáló valamint egy másik ún. műszaki segédszemélyzetük. A tüzérek mellett sok mesterember működött: kovácsok, ácsok, bognárok, molnárok, késesek, asztalosok, szíjgyártók, festők, kőfaragók, portörők, öntősegédek vagy ágyúöntéskor a fújtató mellett dolgozó, továbbá a földmunkákat, anyagszállítást végző napszámosok.

A tüzérmesterek feladata közé tartozott az ágyúk kiszolgálása, gondozása. Az ő munkájuk elsősorban az ágyúöntés, az újonnan öntött lövegek kipróbálása, belövése, a lőpor, a salétrom gyártása, a golyók öntése volt, de már a kőgolyók faragása nem, mert azt a kőfaragók végezték. További feladatuk a tüzes labdák, tüzes golyók, tüzes nyilak és más tüzes szerszámok készítése, az ágyúk szakszerű felállítása, elhelyezése, az ágyúk szállításának az irányítása, a lafettákhoz, kerekekhez a megfelelő faanyag kiválasz1 Détshy Mihály: A tokaji vár története. Tokaji Várostörténeti Tanulmányok II. Tokaj, 1995. 39.

2 B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. (XVII-XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak. Bukarest, 1973. 72-73.

3 Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Bp. 1971. 248.

4 Takáts Sándor: Magyar tüzes- és lövőszerszámok. I—II. közlemény. In. Századok, 1908. 49- 62.;130—145. II. 131.

5 Détshy i.m. 39.

6 Csiffáry Gergely: Hadiipari létesítmények a XVI-XVIII. századi Egerben. In. Agria (Az Egri Múzeum Évkönyve). XXIX-XXX. 1994. 104.

7 Kecskés László: Komárom az erődök városa. Bp. 1984. 58.

109