Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon

2437 juh, több mint 400 vágómarha, 140 sertés, összesen 13 240 véka gabona és több ezer liter bor, nemcsak, hogy kitartott, hanem még maradt is belőle a török elvonulása után. Ugyanakkor az oszmánok élelmezésével gondok voltak, egy kémjelentés szerint: „Üvöltenek éhségükben a janicsárok. ”2

Európa bármely részéből idézhetnénk várharcokat és hadjáratokat, tengeri ütközeteket és határ menti háborúkat, ahol az esélyeket az élelemellátás szabta meg. Éhező hadsereg, dohos gabona, penészes kenyér következménye minden tájon ugyanaz: betegség, szökés, lázadás, csatavesztés, letarolt vetések, kipusztított falvak, menekülő lakosság. Különös mégis, hogy a magyarországi végvárrendszer élelmezésével ez a konferencia és az anyagát közreadó kötet foglalkozik először.

Több okát is felidézhetjük ennek a megkésett aktualitásnak. A hadélelmezés a kora-újkori történelem egyik legösszetettebb jelensége. Gondoljuk meg, több ezer, több tízezer embernek kell minden nap enni adni, előállítani a húst, megsütni a kenyeret, megtermelni a gabonát, kibányászni és szétosztani a sót, működtetni malmokat, foglalkoztatni a sütőasszonyokat. A hadélelmezés a rendszeresen fűtött kemencék, a tűzifa hordás, a szállítás, a lovak és takarmányuk beszerzésének története. Tervezés és szervezettség, hadi vállalkozók, számvevők, a pénzek, az államgazdaságok, fejadagok, korrupciók és sok más történet együtt. Semmivel sem kisebb jelentőségű, mint a katonaság egyéb ellátása: a fegyver, lőszer, posztó, szállás, gyertya, gyógyszer, szerszám, papír, információ. Röviden: fenntartása a hadseregnek és a lehetőség, hogy hatékonyan ellássa feladatait. A hadellátás feltétele egyrészt a társadalom tagolt struktúrája, termelő képessége, differenciált szervezettsége, másrészt az állam irányító képessége, fejlett intézményrendszere.

Mégsem elsősorban ezért nagy kihívás a várellátás rekonstrukciója a magyar történettudomány számára. Még csak azért sem, mert a feltárás széleskörű forráskutatást és interdiszciplináris vizsgálatokat követel. Aki a várélelmezés megismerésére vállalkozik, az egyaránt fel kell hogy használja a hadtörténész, az agrártörténész, a gazdaságtörténész, technikatörténész, az intézmények, az adózás, az étkezési szokások és az ipar történetével foglalkozók eredményeit. A kihívás lényege a magyar történelmet és egész Közép-Euró- pát illető vitában rejlik. Régi kérdés ugyanis, hogy Magyarország társadalma mennyiben és hogyan tudott eleget tenni a páratlanul nehéz körülmények között ráháruló új igényeknek, mi volt az arány a védelem megszervezésében és fenntartásában a külföldi segélyek és a magyarországi teljesítmények között.

2 Tinódi Sebestyén: Eger vár viadaljáról való ének. 1024-1025 sor. In: Tinódi Sebestyén: Krónika. Kiad.: Szakály F. - Sugár István, Bp. 1984, 261. Sugár István: Az egri vár históriája. Bp. 1991,46-48.

10