Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
A népszínműtől a drámáig. A színműíró Gárdonyiról
zott a szituációteremtés szociális indítéka. Akkor, amikor a napi sajtó is állandóan írt az aratósztrájkokról, a kivándorlásról, a csendőrsortüzek- ről, írónknak úgy sikerült bemutatni a parasztember érzelmi autonómiáját, hogy a kolliziót még egyetlen falu méreteire sem szélesítette ki. A kortárs magyar drámairodalomban is alig vehető észre a jelentős ígéret. Rákosi Jenő kiváló színpadtechnikája dicsérhető (Magdolna), Herczeg Ferenc műveiben a szolgabírók és a huszárhadnagyok világából is a franciás technika csillan elő. Ibsen és Hauptmann hatása alig érezhető, s bár Szemere György és Gárdonyi naturalista technikája figyelemre méltó, a naturalista technikával megírt, a hétköznapokat bemutató darabok közül Bródy Sándor müve, A dada volt az egyetlen komoly kísérlet e korban a modem dráma megteremtésére. Móricz Zsig- mond színműve, a Sári bíró sem hozott sokkal többet Gárdonyi színmüvénél.91 Majd Barta Lajos szólaltatja meg a földosztást követelő parasztokat (Parasztok) és az „állami hivatalok” felé tekintgető kisembereket a csendőrszuronyok árnyékában. Barta és Tömörkény (Barlanglakok) már drámát írtak, társadalmi méretekre szélesedő szociális problémákat szólaltattak meg. A bor bemutatójának sikere volt, amihez hozzájárult az is, hogy a Nemzeti Színház egész élgárdája felvonult a darabban: Gyenes László, Cs. Alszeghy Irma, a fiatal Rózsahegyi Kálmán, Gabányi Árpád, Újházi Ede és Vízvári Gyula. A darab 1929-ben már a 150. előadáson is túl volt. A bemutató után a Magyar Estilap a táncok, dalok hiányát kifogásolta, az Egyetértésben Tímár Szaniszló mondott lesújtó kritikát. A Magyar Nemzet kritikusa csak annyit tanult a darabból, hogy bort ne igyunk, mert be lehet tőle rúgni.92 Molnár Ferenc elragadtatással ír a Budapesti Naplóban. 1902-ben - A bor 50. előadása alkalmából Bárdos Artur méltatta a darab jelentőségét a Magyar Géniuszban: „ Szerepe mint új irányt jelző műnek is föltétlenül jelentős. A népies törekvések eleddig csak a népszínmű irányban nyertek ideig-óráig talán kielé91 Móricz Zsigmond színműírói tevékenységét Czine Mihály elemezte monográfiájában: Móricz Zsigmond útja a forradalmakig. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1960. 306-321. 92 F. S.: Gárdonyi Gézának nem volt szerencséje „A bor” huszonöt év előtti kritikusaival. Magyarság, 1926. április 25. 93. sz. 81
