Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
GÁRDONYI KÖZELÉBEN - Az írói világkép határai. Gárdonyi világnézete
AZ ÍRÓI VILÁGKÉP HATÁRAI Gárdonyi világnézete „ Hogy tudnád, hogy mi az Isten, mikor azt sem tudod, hogy te magad mi vagy? És nem tudod, mi a világ.,, (Titkosnapló) Máig nincs megnyugtató képünk Gárdonyi Gézáról. Halála óta folyik a per Gárdonyiért, de a róla szóló szakirodalom szélsőséges megállapításai napjainkig megnehezítik az értékítéletek kialakítását. E megállapítások vagy a „remete” író vallásosságáról szóltak, vagy pedig - másik végletként - fiatalkori ateizmusát hangsúlyozták és társadalombírálatát egyszerűsítették le sokszor a napi politika szintjére. De a dogmákba merevített vallásosságot az élettől búcsúzó író is megcáfolta, a ráerőszakolt, sekélyesen politizáló magatartást pedig a kiteljesedett életmű vonja kétségbe. Megnyugtató eredményeket csak akkor érhetünk el, ha az egész Gárdonyi-problémát történetiségében fogjuk fel, és nem tekintjük sem többnek, sem kevesebbnek valódi értékénél. Bizonyára csak akkor jutunk megbízható következtetésekhez, ha Gárdonyit a századforduló magyar és európai szellemiségének közegében ítéljük meg, és életművének egészét ahhoz a változáshoz viszonyítjuk, amely a 19. század utolsó tíz esztendejét és a 20. század első két évtizedét átélt értelmiség szellemi világképében bekövetkezett. Pontosabban fogalmazva: arról a nagy szemléleti változásról van szó, amelynek főbb állomásait a romantikus idealizálást követő józanabb pozitivizmusban, majd az ettől fokozatosan eltávolodó és közben a mechanikus materializmus kiábrándító hatását is átélő pesszimizmusban, a schopenhaueri pesszimizmust követő irracionalista áramlatokban, és a folyamat végén az emberi lét elveszett lényegének, szabadságának keresésében jelölhetjük meg. 86
