Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Kísérlet a kisprózával. Vázlat Gárdonyi novelláiról - Az abszurd lét a szatíra görbetükrében
Az abszurd lét a szatíra görbetükrében Az utolsó évek novelláiban feltűnő az a fegyelem, amellyel Gárdonyi művészi eszközeit - a nála újdonságnak számító szatirikus groteszk elemeket is - mondanivalója szolgálatába állította. Már 1913-ban felismerte a fenyegető háború embertelenségét: a Pesti Hírlapban ez év júliusában közölte a Megérkezett című elbeszélését. Ennek hőse a bolgár-török háború vérengzéseiben undorodik meg a gyilkolástól. Gárdonyi felismerte, hogy a szép eszmények elvesztése mechanikus végrehajtó géppé zülleszti az embert (Csakugyan ember, 1913). A gyilkolással szemben a szeretetet állította követésre méltó eszményként (Néha az ember feledékeny, 1913, Krisztus bankója, 1914), és élő anakronizmusnak minősítette a katonaságot. Felrémlett benne a háború utáni újjászületés víziója, az embertelenséget felváltó tiszta erkölcsű élet reménye (Krisztus bankója, 1914). Már ezekben a novellákban nyugtalanság mozdult: félelem a lehetséges és bekövetkező háborútól. A tiltakozást kezdetben a humánumba vetett hit, a tiszta szeretet eszménye váltotta ki, de a háború borzalmai egyre inkább tudatosították az elszabadult vérengzés értelmetlenségét, a háborús lét abszurditását. Ennek jeleként tűnt fel Gárdonyi háborús írásaiban a szatíra, az ironikus groteszk, a fantasztikus abszurd. A Szenvedni akarok (1914-1915) valóságot és misztikát elegyítő közegében a pusztuló emberi élet olyan megdöbbentő megaláztatása tárul fel, amely ritka a kortársak müveiben is. Árva gyermekek, csonka holttestek és füstölgő romok felett hangzik az író kérdése: ki vétkezett? Kinek a bűne mindez? Megválaszolhatatlan kérdések: miért ez a sok szenvedés, miért kell pusztulnia az ártatlannak, aki nem zavarta a kapitalista versenyt, az angol, a német, a francia és az orosz börzepapírok üzletét? Az írói válasz furcsa és paradox: a novella álomképe azt sugallja, hogy - egy különös reinkarnáció révén - az elpusztultak szenvedni akarnak, ezért indulnak újra a földi életre. A novella kissé túlírt, terjengős, de a „reinkarnáció” abszurditása nem hagy kétséget az író megrendülése felől. A Szenvedni akarok átmenet a pacifista szeretet-elvtöl a felelősöket kereső, vádoló szociális hang felé. 42
