Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Kísérlet a kisprózával. Vázlat Gárdonyi novelláiról - Romantika és anekdotikus zsáner
született novellák közül ez mutat legtöbb Mikszáth-hatást: A jó palócok és a Tót atyafiak legjobban megkomponált és legerőteljesebb szociális érzékenységgel megszólaló novelláit sem írhatta szebben Mikszáth. Pala Ferkó reménytelen élete a gazdag Tuba István lányának, Zsófinak a szerelmében remél vigasztalást. A falu nincstelen árvalegényét azonban nem szeretheti a vagyonos Tuba Zsófi, hiszen „mit mondana a világ”. Hogy Zsófi nem lehet övé, Pala Ferkó bánata borba, nótába fullad a cimbalom hangjaival: „Aztán erőteljesek lettek a futamok, s úgy zokogott a cimbalom, mintha értette volna, hogy ez egy temetés nótája, egy árvalegény temetésére csinálta a fájdalom, egy olyan árva legényére, akinek nem volt sem apja, sem anyja, aki siratta volna, sem szeretője, aki ráborult volna koporsójára A gondolatritmus, a népballadák szaggatottságára emlékeztető ritmikus próza, a párhuzamok, a tömörített cselekmény a mester, Mikszáth Kálmán hatását mutatják. A vizsga kitünően sikerült: a jól megszerkesztett novella végére még a tragikus befejezést is odaírta Gárdonyi: „Rézzel cifrás, kis kése szívébe volt ütve - halva feküdt már akkor az árva legény Mindez persze még nem túlságosan sok. Amikor Gárdonyi ezekkel az írásokkal kísérletezett, Bródy Sándor már kiadta a Nyomort (1884), sőt már az Embereket (1888) is. Drámai töltésű naturalista novelláival más világot fedezett fel, mint Gárdonyi. Ő Jókai zsánerképei és Mikszáth anekdotái, népi történetei nyomán mintázta helyzeteit és figuráit, akár nemzedéktársainak jó része. Amikor Gárdonyi a tanítóság keserű kenyerén és a kezdő újságíró nyomorúságán tanulta az írást, Tömörkény is ekkor kezdett magára találni, Thury Zoltán is a romantika jegyében indult, és csak második kötetébe kerültek be az élet sötétebb színei (Tárcanovellák, 1894). Gozsdu Elek talán már előbb járt: a Tantalus (1886) novellái már igazi lelki fejlödésrajzok, erkölcsi konfliktusokra épülő karriertörténetek. Iványi Ödön lassan formálódó művészete is a nyolcvanas években fordult szembe a romantikával (Egy könyv, 1883, Tárczák, 1888), Justh Zsigmond pedig a Káprázatokban (1887) ekkor jelentette meg erősen szkeptikus novelláit. Petelei István már a hetvenes évek végén a kolozsvári Kelet 32
