Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az írói pálya ívén. Gárdonyi művészi útja - A pályakezdés évei (1863-1897) - Küzdelem az újért (1897-1914)

Ezekben az években - a század első évtizedében - egyre mélyebb szenvedéllyel igyekezett rendezni, tisztázni a valósághoz való viszo­nyát. A láthatatlan ember problémafelvetése - Gárdonyi ekkori népi­történelmi érdeklődését is mutatja - az egyén és a társadalom kapcso­latának értékszempontjait keresi, éppen egy szerelem történetében, amely a „rendezetlen világ” egyik komponensének felülvizsgálatát jel­zi. Hasonló belső küzdelemről szól az Az a hatalmas harmadik szemé­lyes sorsélményekből épített regényvilága, vagy az Abel és Eszter hő­seinek vergődése a társadalmi konvenciók szorító bilincsében. Mind­egyik változat az önértelmezés sajátos variációja, melyeknek körét a művésziét célját és értelmét kutató jelképek és reflexiv motívumok egészítik ki. A zöld szfinx szimbolikájában a művész és a világ kapcso­latának konfliktusaira, a művészi alkotó tevékenység teremtő autonó­miájára ismerünk, miként erre keres magyarázatokat az Atkozott józan­ság megválaszolandó tézise is. Mi legyen hát a művészet lényege: a valóság naturalista láttatása vagy az eszményített érzelmekben és lelki rezdülésekben tetten érhető szeretet ábrázolása? A Gyermekkori emlé­keim - ez az „impresszionista memoár-regény” -, melyet Bródy Sán­dor folyóiratában, a Jövendőben közölt Gárdonyi, e sajátos értelemke­resés önprezentációja, szembenézés a múlttal a jövő érdekében.16 E korszak társadalom- és önvizsgálatának szintézise Az öreg tekin­tetes lett, amely egy magyar családregény csírájában összegezte a szá­zad első öt-hat évének minden törekvését, bemutatva és az elemző rea­lizmus századforduló előtti eredményeit átmentő módszerével ábrázol­va a történeti távlatú nemzedékváltás szociális és morális feszültségeit. Az öreg tekintetes keserű-rezignált kicsengését, az egyedüllét, a ma­gány fájdalmát az Isten rabjai emelte újabb művészi magaslatra. Ez a szecessziósán modem életérzéseket és hangulatokat sugárzó alkotás - ahogyan Kosztolányi Dezső értékelte a „durva középkor” bemutatását 16 A Gyermekkori emlékeim részleteinek közlését Gárdonyi feltűnően hirtelen szakí­totta meg a Jövendőben, majd addigi főmunkatársi státusza is megszűnt 1904 január­jától. Az ok Gárdonyi sértődése volt kéziratainak elkallódása és a tiszteletdíjak elma­radása miatt. Lásd erről: a szerkesztő Ambrus Zoltán 1903. november 7-én írt levelét és Gárdonyi 1903. november 9-i válaszát. A Jövendő másik szerkesztője Bródy Sán­dor volt. Vö.: Ambrus Zoltán levelezése. Sajtó alá rendezte Fallenbüchl Zoltán. Bp. 1963. 128-129. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom