Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - Az ellentézisek részletezése eltolódások által. Boldog halál szekere

bodonyi szekeres megtalálja az öreg Kalló Józsi testének vélt maradvá­nyokat, csizmáját, ruháját, nevezetes somfabotját a Bagolytető alatt, zsebében a gyöngyösi patikus ellopott aranyórájával, már készen áll a nagynovella második részének feszültségét biztosító ellentézis, a jósá­gos öregembernek és az ekkor még csak feltételezhető gyilkosának, a szökött fegyencnek a küzdelme. Ez az ellentézises feszültség újra a rezgésekre irányítja a figyelmet, bár jellegzetes eltolódások még kés­leltetik a második rész szituációsorában megvalósuló rezgések hullám- mozgásának elindulását. A megtalált posztóruha zsebében lapuló aranyórát mégsem lophatta el a becsületes kallólegény, ráadásul az új kallólegény megtalálja az öreg Józsi holttestét az ágyán fekve, fején mély sebbel, mellette még a kisbalta is, a tűzhely hamujában égett ru­hafoszlányokat, gombokat találnak. Ki lehetett hát a bodonyi szekeres által megtalált, a farkasok által széttépett ember, hogy kerülhetett rá Kegyes Józsi ruhája, és ki gyilkolta meg a szelíd, imádságos öregapót? (Megadatott neki a boldog halál: egy pillanatra sem érezte a fájdalmas halál félelmét — mondja az orvos.) A bűnügyi történetek izgalmát fel­idéző feszültség így készíti elő a második rész szituációit. Érdemes felfigyelni arra, hogy Gárdonyi milyen finom aprólékos­sággal valósítja meg a Mesterkönyv kompozíciót teremtő alapelveit! „A nagynovella képe egy vasút ábrája lehetne, amelyen egy vonat ha­lad, s az út mellett telegráf-oszlopokként szituáció és szituáció. A loko­motív neve pedig: karakter ” - írta a Titkosnapló jegyzeteiben. Majd az első személyü narráció expresszív művészi erejéről: „Nagyhullámú ré­szek, jelenetek igen rövidek lehetnek. Semmike, de poétikus részek le­hetnek elnyúlok. Csak az a fő, hogy karakterisztikusak legyenek. Min­den fejezet egy rezgésnek a feljegyzése vagy elmondása ”. Ezeknek megfelelően komponálódik a Boldog halál szekere máso­dik része. Gyors lefutású, rövid szituációk sora, amelyekben az ellen­tézises ütközések érzelmi reflexiókat hullámoztatnak, karakterteremtő erővel. A beretvált arcú elbeszélőtől megtudjuk, hogy a megölt öreg­ember házának gerendáján naplóféle füzeteket találtak: „... Tele volt az írva valamennyi maga-főzte, jó gubacstintával, szép öreges írással... Ma is ott vannak a gyöngyösi levéltárban, ha ugyan ki nem selejtezték Gyöngyös története érdemes írójának, Ethei Sebőknek a sürgetése sze­146

Next

/
Oldalképek
Tartalom