Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája
pét, ahogy Gárdonyi látta és elképzelte, de nincs egy alakja sem, akiben több vagy más tükröződnék, mint ő maga ”.142 Ezt az individuumra épített, stilizáló törekvéseivel merően századfordulós - ezért korhoz kötöttségével modem - szemléletet emelte ki Kosztolányi Dezső is, Gárdonyi költészetét méltatva. 1914-ben az Aprilis és a Fűzfalevél, nyárfalevél című verseskötetekről írta: „ Gárdonyi jelentős költő... Költészete a népdalainkból lelkedzett... Gárdonyi Géza verseiben ez a kultúra, ez a romantika, ez a népdal vonul át - nem Petőfi Sándor és Arany János egészséges népdala —, hanem a polgári osztály dekadens népdala, amely bomlaszt, különccé tesz, ríkat, a fáradt népdal. Itt a fáradtság nemesedést jelent. A városi költészethez, amelyet a legújabb nemzedék fejlesztett ki, átmenetet alkotnak ezek a versek, amelyek nem népiesek a szó régi értelmében, és nem városiak a szó mai értelmében, csupán egy kisvárosi remete mai álmai ”.143 Gárdonyi népiességének ez a „dekadens”, impresszionisztikus jellege, álmainak, vágyainak stilizáló szimbolikája leginkább talán a szecesszió felé enged kitekintést. írói nyelvezetét is csak így tudjuk értelmezni. Megszabadulva a Göre-történetek nyelvi kliséitől, későbbi írói nyelvezete - akár népies, akár nem népies témákat írt meg - tulajdonképpen egynemű, a legkevésbé „pszeudo-népies műnyelv” - ahogyan Rónay György fogalmazott. Ha Gárdonyi nyelvészeti olvasmányaira, autodidakta stúdiumaira, aprólékos gyűjtéseire, a titkosnaplóból megismert nyelvhelyességi és szinonima-gyűjtő aggályoskodásaira gondolunk, ismét a szecesszió stilizáló dekorativitásához, az apró motívumok nyelvi ornamentikájához jutunk el. A következtetés mögött felismerhető úja az énközpontú személyiség-problematikára épülő világkép ösztönző hatása.144 142 Schöpflin Aladár, 1935. ih. 143 Kosztolányi Dezső: Gárdonyi Géza versei. Nyugat, 1914. április 16. 144 Gárdonyi és a szecesszió kapcsolata az írói életmű modernségének kérdését érinti. A korszerű ember- és létértelmezés minőségét tartalmazza ez a kapcsolat, hiszen ha jogosult erről beszélni, kérdésessé válhat a sokszor elmarasztalóan emlegetett konzervatizmus. Kispéter András szerint a szecesszió sok jegye megtalálható Gárdonyinál, amelyek eltávolítják az életművet a kiüresedett nép-nemzeti ízléstől: kivonulás, szellemi függetlenség, vonzódás az egyszerühöz, a népihez, távoliság, romantizáló hajlam, keleti kultúrák és tárgyak, a világ organikus egységének gondolata stb. (Kispéter András: Gárdonyi és a modernség. In.: Gárdonyi Emlékülés, 1973. 84-109. - A századforduló stílusáról lásd a szerző másik tanulmányát is: Az irodalmi és a nyelvi szecesszió néhány kérdése. In.: Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről. Tankönyvkiadó, Bp. 1989. 36-48.) 112