Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

GÁRDONYI KÖZELÉBEN - Az írói világkép határai. Gárdonyi világnézete - A mü és világnézet

se, a regényhős pszichikumának analízise volt az író legfőbb célja. így a leíró-megjelenítő regényelemek helyét egyre inkább az elmélkedő­gondolati elemek vették át. A 20. századi lélektani regény fejlődésének fő tendenciája sarjad ebből a kezdeményezésből. Úgy gondoljuk, hogy a Gárdonyi-regény struktúráját így is lehet ér­telmezni, és ennek nem mond ellent Gárdonyi prózájának egyetlen más jellemző sajátossága sem. A pszichologizáló törekvéssel ugyanis jól megfér az aprólékos kömyezetrajz, a szereplők külsejének tömör, szűkszavú mondatokkal történő bemutatása, s az a friss helyzetterem­tő művészi képesség, amit már a kortársak is megcsodáltak. Ez éppen nem ellentétet jelent, mert a tudatos személyiségépítésnek egyenes kö­vetkezménye az a szándék, hogy a hőst minél teljesebben - külső je­gyekkel is - állítsa az olvasó elé. Alaposabb tanulmányozást kívánna persze az ebből fakadó didaktikusság, a néha naivnak tűnő magyaráz­kodás, amelyben ugyanakkor felfedezzük az erkölcsi regény Bourget- től eltanult didaktikus módszerét is. Fontos persze látnunk, hogy a didaktikusság nem csökkenti Gárdo­nyi regényeinek esztétikai és műfajtörténeti értékét. A prózai ábrázo­lás pszichologizálása jelentős állomása a magyar regény és novella fej­lődésének, hiszen ez a művészi gyakorlat lefékezte a romantikus ábrá­zolás túlzásait, az anekdota kedélyes csevegését pedig igényesebb mű­vészi szemlélettel váltotta fel. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom