Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
BEVEZETÉS
zései is dokumentálhatják - autonóm gyakorlati esztétikát. Gárdonyi így lépett túl a mikszáthi hagyományokon, így fordult más irányba, mint az erősen szociális indíttatású, drámaian tagolt művészi formát teremtő Móricz, és iránya így találkozott a századforduló elbeszélő irodalmának lélektaniságával. így látjuk Gárdonyi prózaíró művészetének fejlődési folyamatát, melynek eredményét a kor irodalmának autentikusabb képviselői is igazolhatják. Ady Endre már 1912-ben leírta a Nyugatban: „... Soha és senki ilyen könnyen, ilyen összetett filozófiával, ilyen kedvesen magasról, ilyen poétasággal magyarul nem mesélt, mint a legújabb Gárdonyi. Tudom, hogy szerénységében bántom meg, ha Dickens nevét írom ide, de ö mégis egy szentségesprimitív, de magyar, de új Dickens, vagy legalább bölcs derűjében hozzá hasonló. Boldog vagyok, hogy a Nyugatban, s éppen a Nyugatban írhattam meg ezt Gárdonyiról, a Nyugatban, ahol nemcsak lapunk íróit lehet meglátnunk, s ahol nagy öröm minden, ami szép, bárhonnan, bárkitől, bármikor s bárhogyan késve- keletiesen jön. Gárdonyi megnyergelte, megszelídítette, megfinomította a magyar anekdotát, s ma 0 itt van, és ír előttünk olyanként, akinek be kell vallanunk a már nagyon elmúlt kétségeinket is ”.6 Móricz Zsigmond sem vélekedett másképpen! Szerinte Gárdonyi „nehéz, zárt, fojtott leikéből... friss, üde, szikrázó harmatú dialóg bugyborékolt a toll varázshegyén, ha írni kezdett. Az őstermészetességet élte ki írásaiban „kiirtotta a genre kisszerű jelentését, legalábbis homéroszi életformát adott neki ”.7 Az itt következő tanulmányok erről az „új Gárdonyiról” szeretnének értelmezhető képet rajzolni. Szeretnék kiszabadítani az írót az ideológiák és szociológiai kategóriák sematikus rendszeréből és elsősorban életművének esztétikumát feltárni. A gyűjtemény első részében 6 Ady Endre: Az új Gárdonyi. Nyugat, 1912. december 16. Lásd még: Ady Endre az irodalomról. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1961. 348-349. Ady a Budapesti Napló 1905. december 18-i számában „Dyb” aláírással közölt elmarasztaló kritikát Gárdonyi Zéta című színművének Nemzeti Színházbeli bemutatójáról. Kritikájában „erején felüli írónak” nevezte Gárdonyit. A Nyugatban megjelent írás ennek a megállapításnak bölcs revíziója. 7 Móricz Zsigmond: Gárdonyi Gézánál. Pesti Napló, 1933. május 14. Lásd még: Tanulmányok 1. Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1978. 778-782. 9
