Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
SAHIN-TOTH PÉTER: A vallon-francia katonaság sajátos szerepe a hadviselő felek közötti kapcsolatokban a tizenöt éves háború idején
tyás főherceg tárta Rudolf császár elé 1600 júniusában a pápai zendülés által előidézett helyzetet elemezve.3 A kritikus pillanatban a főherceg a következő radikális intézkedésekre tett javaslatot az említett veszélyek megelőzésére: a vallon és francia csapatok további alkalmazását Magyarországon felül kell vizsgálni, esetleg megszüntetni, mivel e katonaság teljesen elvesztette hitelét a magyar és a német közvélemény előtt. Mindenki úgy véli, érvelt, hogy a törökök az átállt franciák segítségével császári oldalon maradt honfitársaikat is lázadásra bírják, így akarván szétzilálni a keresztény sereget. A főherceg szerint a két hónappal korábban helyettesévé kinevezett Philippe-Emmanuel de Lorraine, Mercoeur hercegének magyarországi szolgálatát is megkérdőjelezték az események, hiszen egy „franciának” milyen tekintélye lehet a pápai árulás után a tisztek és a katonák, illetve általában a magyarok előtt? Sőt, arra is célzást tett, hogy a császári hadsereg valamennyi „francia” tisztjét el kellene bocsátani, hogy a gyanakvás légkörét eloszlassák, illetve az esetleges újabb árulásokat elkerüljék.4 Válaszában Rudolf ugyan elutasította a franciák kollektív büntetésének ötletét azzal érvelve, hogy körülbelül ezer francia hűtlenségéért nem lehet az „egész (francia) nemzetet” felelőssé tenni, a végvidéken a franciákkal szemben táplált általános gyanakvás ettől még nem szűnt meg. Sőt, a „vallon” katonaság hátrányára is éreztette hatását. A főherceg egy másik, szintén a pápai zendülés részleteit taglaló jelentésében arra is felhívta a császár figyelmét, hogy a Győrben állomásozó három „vallon” zászlóaljban „körülbelül 360 francia található, akikben éppolyan kevéssé lehet megbízni, mint a pápai franciákban”.5 A franciaellenes hangulatnak kishíján e vallonok is áldozatul estek a Pápa alatti táborban, ha hitelt adhatunk a tizenötéves háború állítólagos francia résztvevője és szemtanúja, bizonyos Husson beszámolójának. A vád az volt a vallonok, ahogyan Husson mondja „a mi nemzetünk” ellen, hogy összejátszanak az ostromlott lázadókkal, akik ezért őket nem is támadják, annál nagyobb veszteségeket okozva a németeknek és a magyaroknak.6 3 Mátyás főherceg Rudolf császárnak, Bécs, 1600. június 14. Hadtörténeti Levéltár, Budapest (= HL), Törökkori gyűjtemény (= Tgy), 8. doboz, 1600/4, föl. 12. A „francia” és „vallon” megnevezés egy-egy alakulat esetében sokszor egyáltalán nem azt jelenti, hogy annak katonái valóban francia vagy vallon „nemzetiségűek” voltak. így a „francia” jelzőt a pápai lázadókkal, majd az átállókkal kapcsolatban is csak az egyszerűség kedvéért alkalmazzuk. 4 Mátyás főherceg Rudolf császárnak, Bécs, 1600. június 10. HL, Tgy, 8. doboz, 1600/2, föl. 7-10. 5 Mátyás főherceg Rudolf császárnak, Bécs, 1600. június 10. HL, Tgy, 8. doboz, 1600/2, föl. 3. 6 Husson: Discours véritable des choses qui se sont passées aux armées de Hongrie en ces demieres années mil cinq cens quatre vingts dix-neuf, six cens, six cens un, deux, trois et quatre. Angers, 1605(7), 14 (= Husson, 1605). Megjegyzendő, hogy Husson, akinek életéről - e magyarországi katonáskodásáról szóló beszámolóján kívül - szinte semmit sem tudunk, maga is minden valószínűség szerint a francia király alattvalója volt. 229
