Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KELENIK JÓZSEF: Kémek, hírek, rémhírek. Hírszerzés és hadviselés a dél-dunántúli végeken a 17. század első felében
adat az általánosságban vett hírszerzésnél sokkal veszélyesebb volt, mert az értesülést azonnal, gyakran a török előtt szaladva, vagy kerülő úton kellett eljuttatni az első keresztény őrséghez. Ezt a feladatot feltehetően fiatalabb, a vidék útjait jól ismerő,jól lovagló emberekre bízták, mert bizony gyakran előfordulhatott az, ami a hahóti hírmondóval 1654 telének egyik hideg januári éjszakáján megesett. A Kanizsáról éjnek évadján kilopózott törökök a keresztény terület felé tartottak, de a hahótiak valahogy neszét vették a mozgolódásnak. Küldték is a hírvivőt azonnal Pölöske várába, de a törökök üldözőbe vették, s csak úgy menekülhetett, hogy a sötétség leple alatt lováról leugorva, az út melletti bozótba vetette magát.31 Mivel - amint azt a fenti példa is jól bizonyíthatja - a hírmondók beérkezése mindig kétséges volt, a kapitányok jobban bíztak az őrszemekben és az őrjáratokban. Ennek persze az is oka lehetett, hogy a hódolt falvak nem jószántukból vállalták ezt a feladatot.32 Ennek ellenére nem egy példát találunk arra, hogy milyen felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett egy-egy vakmerő hírmondó. Az 1651-es egerszegi aratást sem az őrjáratok, vagy a hírlövés mentette meg. Mint a várkapitány írja, „.. .tegnap mintegy kétszáz lovas jött volt föl, hogy a mezőnket meg akarták ütni. A hírmondó előbb hála Istennek elérkezett mint az törökök és immár csak közel voltak hogy lőttettem öreggel és úgy az aratók elszaladtának az mezőről ...”33 A török portyázók azonban egyáltalán nem becsülték alá a hódoltságbeli hírmondók veszélyét, mert ha csak tehették, a legnagyobb titokban jártak.34 A török magyar együttélés kutatásának történetében mindeddig méltatlanul háttérbe szorultak a nők. Pedig, amint arra e téma kutatása során is nem egy adatot találtam, a feleségek, a keresztény asszonyok híradásai nemegyszer komoly segítségére voltak a végvári kapitányoknak. Egy Koboz András nevű hajdú rab volt Kanizsán, s a sarcát hordta ki s be a várba. „A gazdasszonya keresztény volt, s igen ajánlja magát, hogy amit érthet az urától, aki lator csa31 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P .1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1654. 1.25. N. 26024. ,Jt[agyságodn]ak akarom tudasara adni hogj ez eiel ugi mint vasárnapra viradora az kanisaiak es teöb veghbeliek el jiitek volt Hahotigh mind lovasa Gialoghia ugian felesen magokai, az hahoti Hírmondó hogi hirt vit Peöleöskere azt űztek, az elszaladoth bozodba a lovat ugian el niertek ..." 32 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P. 1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1653. VII. 21. N. 25980. „... Na[gysá]g[o]d parancsolatiabul Hahotra, Szent Balosra, Vy nepre, VyVdvara es egieb falukra ereös parancsolatai parancsoltam meghfeiek vesztesek alat hogi minden nap Egi-Egi Embeört kulgienek be minden falubul es vigiazasban legienek ha mit érthetnek latnak halónak sietségei ertesemre agianak..." 33 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P. 1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1651. VII. 21. N. 25883. 34 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P. 1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1656. II. 16. N. 25883 .......az Teöreökök áltál menven az Szálán öli titkon hogi csa k Kapornakra semi hire nem volt, es Kovácsit ki csak Sümeghez nem meszy el rablotak...” 179
