Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon
ban zajló kémtevékenységről az ausztriai, magyarországi és általában az európai levéltárakban fennmaradt források gyakran sokkal beszédesebbek, mint az isztambuli archívumokban őrzött beszámolók. A hírszerzés történetének periodizációja Ezen rövid bevezető után a továbbiakban a török elleni hírszerzés időbeli fejlődéséről és annak többszörösen tagolt rendszeréről, majd végül pusztán egyetlen gondolat erejéig a hírközlésről szeretnék saját kutatásaim és benyomásaim alapján vázlatos, ugyanakkor átfogó képet nyújtani. Mindenekelőtt tehát a kémkedésről és annak legfőbb problémáiról kívánok a további kutatások számára - és egyúttal jelen kötet egyik bevezetéseként - olyan vázat rajzolni, amelyre azután nemcsak építkezni lehet, hanem a kémkedés egyes területeiről és mindenekelőtt működésének mechanizmusairól részletesen szólva azt ki lehet, sőt kell egészíteni avagy szükség esetén korrigálni. A török elleni hírszerzés történetét - a védelmi rendszer fejlődéséhez hasonlóan - szervezetének, irányításának, finanszírozásának és működésének sajátosságait vizsgálva a 17. század végéig véleményem szerint három alapvető korszakra oszthatjuk:- Az első korszak egybeesik a védelmi rendszer fejlődésének első nagy periódusával, amely a középkori magyar királyság 1526. évi bukásáig tart. Ezt az időszakot elsősorban a török-magyar határ menti hírszerzés alapvető mechanizmusainak és szokásainak, illetve a keleti diplomáciai kémkedés kezdeti módszereinek kialakulása jellemzi.- A második korszakot az 1606-ban megkötött zsitvatoroki békesség zárja. Ebben az új, sok szempontból átmenetinek tekinthető periódusban a kémkedés gyakorlatának számos régi eleme az immáron Magyarország területén kiépített védelmi rendszerben is tovább élt, ugyanakkor mind a hírek szerzésében, mind értékelésében, mind a kémszervezet finanszírozásában olyan új jelenségeknek lehetünk szemtanúi, amelyek a bécsi katonai vezetés által újonnan megszervezett végvárrendszert is jellemzik. Mindemellett a hírszerzésben az egyik, ha nem a legalapvetőbb változást, ebben az időszakban a Habsburgok konstantinápolyi állandó követségének felállítása hozta.- Végül harmadik periódusunk az 1606-tól kezdődő 17. századot foglalja magába. Ebben az időszakban ugyan a határ menti hírszerzésben többnyire továbbra is a már részben a középkorban kialakult módszerek éltek tovább, a Habsburgok teljesen új keleti politikája, a béke minden áron való megőrzése és az egyre profibbnak minősíthető diplomácia fejlődése azonban a 16. századi kellemetlen tapasztalatokra építve az oszmán birodalomban és részben a török-magyar végeken is számos elemében új hírszerző rendszer kiépítését eredményezte. 36
