Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

KORPÁS ZOLTÁN: Habsburg információszerzés a kereszténység északafrikai végeinél a 16. században

rosokat és a vidéket, hanem rendkívül nagy volt Granada visszafoglalását követő mór kivándorlás a félszigetről Maghrebbe:3 4

„És kezdve Európa távoli tartományaival, Algírban találunk moszkovita (!), oláh, bulgár, lengyel, magyar, cseh, dániai és norvégiai német (!), skót, angol, flamand, burgundiai, francia, navarrai, baszk, kasztíliai, gallego, portugál, velencei, görög, brazil, és új-spanyolországi re ne gát okát.”A

A térség metropolisában, a kb. 60 000 lakosú Algírban a XVII sz. elején - Diego de Haedo kortárs szerint - 25 000 keresztény fogoly, 10.000 renegát, 12 500 algíri őslakos, 6000 moriszkó (Spanyolországból jött mór), 5000 zsidó, 3500 arab és berber lakott. Tuniszban 15 000-re, Tripoliban 4-5000-re teszi Haedo a keresztény foglyok számát, míg a tuniszi renegátok kb. 3-4000- en, a Tripoliban élők pedig pár százan lehettek.5 Egy ilyen szintű népkeveredés egyértelműen elősegíti a hírszerzők beépülését és így azok kémparadicsomban élhettek.

A spanyol hírszerzés számára a legmegfelelőbb potenciális kém a renegát rétegből kerülhetett ki, hiszen azok gyakran tartották a kapcsolataikat a keresztény őshazájukban maradt családtagjaikkal, sőt ha alkalmilag kémkedést vállaltak, akkor még a hazájukba való visszatérést, rekatolizációt is megköny- nyítették a keresztény hatóságok.

Példának utalnék Hurrem bégre, a szultán fődragománjára, aki az 1580-as évek elején volt a spanyol kémhálózat ügynöke, és akinek a spanyolok a Nápoly Királyság területén birtokot ajánlottak fel. Vagy a luccai renegát Mórát Agára, aki Uludzs Ali közvetlen környezetébe tartozott, és titokban

3 A térség történetét kiválóan összefoglalta: A. C. Hess: The forgotten frontier; Abun-nasr, Jamil M: A history of the Maghrib, Cambridge, 1971. , A régebbi munkák közül nagyon jó átfogó képet ad az eseménytörténelemről: Ontiveros y Herrera, Eduardo G.: La políti- ca nortafricana de Carlos I, Madrid, 1950.; Ugyan elavult, de sajnálatos módon a kevés magyar nyelvű munkákhoz tartozik Kárpúlhy Emil: V. Károly keleti politikája c. Kolozsvárban megjelent műve. Egy átfogó képet ad, Korpás Zoltán: Spanyol védelmi rendszer Észak Afrikában, In: Africana Hungarica, 1998, I. évf., 1. szám, 53-74; Forrásértékűnek tekinthetjük López de Gómara, Francisco: Crónica de los corsarios Barbarroja c. munkát (Madrid, Ediciones Polifemo, 1989); A spanyol nyelvű monográfiák közül kettőt szeretnék külön kiemelni: Salvá, Jaime: La Orden de Malta y las acciones navales espanolas contra los turcos y berbersicos en los ss. XVI-XVII, Madrid, Illetve; Garcia Arenal, Mercedes - Bunes Ibarra, Miguel Ángel: Los espanoles y el Norte de África ss. XV-XVIII, Madrid, MAPFRE, 1992.

4 Garcia Arenal - Bunes Ibarra, p. 242.

5 u.o., p. 195, 212, 244. Sola-de la Pena szerzőpáros Algír lakosságát 60 000 körülire teszi XVI. században. (Ch. A. Julien: Histoire de l’Afrique du Nord, Paris, 1966,1. p. 250. munkájában található adatot használja) Ezt a számot még kiegészíti több mint 20 000 fogollyal, így összességében 80 000 lakossal számol a városban. Extrém számítások szerint a városnak akár 150 000 lakosa is lehetett a tárgyalt korszakban, p. 56.

271