Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

SAHIN-TOTH PÉTER: A vallon-francia katonaság sajátos szerepe a hadviselő felek közötti kapcsolatokban a tizenöt éves háború idején

továbbküldését is.18 Valószínű, hogy ezeket a szabályokat az átpártoltakra tekintettel még szigorúbban igyekeztek betartatni.

A meglepetésszerű rajtaütések megelőzését szolgálhatták az olyan rendelkezések, mint a Haditanács 1600. november 11-én kiadott utasítása. Eszerint a végvárakba pátens nélkül senkit (azaz katonaságot) sem volt szabad bebo- csátani, még ha dobszóval és zászlókkal érkeztek is. Feltételezhetjük, hogy e rendelkezés kibocsátását az átállt franciák cselvetésétől való félelem indokolta elsősorban.19

Egy, a pápai tóra vonatkozó haditanácsi véleményt egyértelműen ez utóbbi motiválta. Az Udvari Kamara kérdésére adott 1602. április 15-i válaszában a Hojkriegsrat nem tartotta tanácsosnak a tó leeresztését és a halászat engedélyezését, mert erős török csapatmozgást észleltek Buda és Kanizsa irányában. Mivel, ahogy a protokollumban található bejegyzésben olvashatjuk, a törökök és az áruló franciák számára nem ismeretlen a várba vezető út, a tó kikapcsolása a vár védelmi rendszeréből jelentősen megnövelte volna Pápa veszélyeztetettségét. Ezért inkább a húsvétot megelőző tavaszi időszakban javasolták a tó ilyen irányú hasznosítását, „amikor ellenség és veszély nem fenyegetnek”.20

Ezek után fel kell tennünk a kérdést: indokolt volt-e a császári hadvezetés és a végvidéki katonai parancsnokok óvatossága? Valóban sor került érintkezésekre a két hadviselő fél franciái között, s ha igen, lett-e ennek valamilyen következménye?

IV. Henrik francia király konstantinápolyi követének, François Savary de Brèves-nek a pápai lázadásról is beszámoló jelentéseire adott 1600. szeptember 23-i uralkodói válaszból kiderül, hogy az oszmán katonai vezetésnek valóban szándékában állt a pápai zendülés kiterjesztése a császári hadsereg egyéb francia, vagy francia nyelvű alakulataira is. A nagyvezír arra akarta rávenni a követet, hogy csatlakozzon seregéhez és személyes jelenlétével, azaz a francia király tekintélyével bátorítsa a zendülőket. Ibrahim emellett

18 „Die eröffnung der ankhomenden Posten, wollen wir E. L. andeuttung nach hinfür an selbst thuen, Wie wir dann auch auf Ir Mtt: hofKriegs Secetary Georgen Rabuß bericht das es vorhin alleczeit mit eröfnung der Posten also gehalten worden dem Veldt Postmaister noch vor diesem bevohlen haben, Ainiches Pagget für sich Selbsten nicht Zueröffnen, Sondern Unns dieselben Jedesmals beyZubringen, Also auch one unser vorwißen unnd bewilligung die PosstRoß niemanden ervolgen Zulaßen, Vielweniger Verdächtige brief unnd schreiben anZunemben oder fortZuschickhen.” ÖStA, KA, HKR-Wien Akten, Karton 12, Exp., September, n° 50, fol. 3.

19 ÖStA, KA, HKR-Wien Prot., Bd. 205 (1600), Reg., fol. 135r.

20 ÖStA, KA, HKR-Wien Prot., Bd. 208 (1602), Exp., fol. 71v. A Tapolca-patak felduzzasztásával létrehozott tó alapvető fontosságáról a vár és a város védelmi rendszerében lásd Kapossy. 1905, 43. és legújabban Pálffy, 1997, 67.

233