Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

CZIGÁNY ISTVÁN: Felderítés és térképek

évvel később már ilyen módszerrel pontosították a Duna addig a térképeken É-Ny-DK irányban eltorzított folyását.

Az iratok között az 1689. évi hadjáratban a térkép készítésének több fázisát is lehet kontrolálni. Megmaradtak például a Szendrőtől a Hasszán Basa Palánkig terjedő észak-szerbiai területnek az első rajzszerű vázlatai, valamint a Leskoviz, Vidin, Prokopia, Makoly erősségek perspektivikus rajzai.18 Többek közt ezeket a helyszínrajzokat szerkesztették össze a 1689-es hadjárat hadműveleti naplójának 62x50 cm-es térképi illusztrációjához, melynek központi térképe Szerbia és Bulgária északi részének egészen Szófiáig terjedő részét ábrázolja (1. kép). A színes kéziratos térkép délre tájolt, a domborzatot madártávlatos árnyékolt halmokkal szemlélteti, igen részletes vízrajzzal. Az erdős területek megjelenítésére a vegetáció fajtájától függetlenül, a lombos fát alkalmazták. Méretaránya 1:1 600 000. A településhálózatnál az erődített helyet várszerűen ábrázolták. A török kézen maradt erősségeket kis félholddal, az előrenyomulás legnagyobb mélységét pontsor jelölték. A térkép szélein az elfoglalt erősségeket madártávlati képe, Nis erődje (2. kép) és az ott lezajlott csata vázlata látható. Luigi Ferdinando Marsigli sajátkezű menettérképe (3. kép) éppen úgy megmaradt az utókor számára, mint a grabovác-batocsini csata (1689. augusztus 29-30.) térképe, azonban ez utóbbi Morando Visconti színes kéziratos ábrázolásában (4. ábra). Visconti egészen 1712-ig működött Magyarországon előbb Marsigli helyetteseként, később főhadmémökként.

A fősereg hadműveleti naplóit általában tábori főszállásmester, vagyis ge- neral-quartiermeister irányításával vezették. Az 1691-es, 1692-es, 1697-es, 1698-as évekből fennmaradt hadműveleti naplókban a kéziratos rajzok, térképvázlatok igen részletesen ábrázolják a csapatok felvonulási útvonalát vagyis a Duna, Tisza, Maros mentét. Ezek a kis méretarányú ábrázolások (1:10 000 és 1:5 000) lényegében a Duna-völgy későbbi pontos feltérképezésének előmunkálatai. A legkiforrottabb ábrázolásokat talán Savoyai Jenő 1697/98-as hadműveleti naplói tartalmazzák. Számos folyóparti erődről, településről szinte művészi kidolgozású rajz készült, Pétervárad erődjének térképszerű ábrázolása (5. kép) pedig már festmény szerű hatást kelt.

A karlócai (1699), majd a pozsareváci békét (1718) követően a hadmérnökök egyik legfontosabb feladata a határok kijelölése volt, de közben megkezdődött Erdély és Magyarország ország csillagászati helymeghatározásokon is alapuló feltérképezése. Ennek munkálatai Morando Visconti hadmérnök és Johann Christoph Müller csillagász nevéhez fűződik. A legrészletesebb térképeket azonban a Török birodalommal határos vidékről készítették, ahol továbbra sem tudták nélkülözni a felderítők és kémek értesüléseit.

18 A törökellenes felszabadító háború korszakából származzó térképek. ÖNB Hsg. Cod 8671.

191