Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

CZIGÁNY ISTVÁN: Felderítés és térképek

s megjegyzendő, hogy ha a Duna vize felduzzad néhány helyen kiönt, s patakocskákat formál, melyek az utat keresztezik, ahol tehát hidat kell készíteni a trénnel szállított faanyagokból, mivel nem ajánlatos abban reménykedni, hogy azt a közeli helységekből megszerezhetjük, ahol - mint mondani szokás - egy szál fa sincs, és ez a legnagyobb nehézség ami a mondott úton előadódhat. A Duna átellenes partját az uralja, melyen haladunk, a folyó közvetlen közelében sok helyt ingoványos. Az eszéki hídtól jó napi járásra meredek dombot talál felséged, melynek Buda felé eső lábánál jelentős kiterjedésű mocsár van, ahol a törökök két erős és széles hidat vertek, közel egymáshoz, az átkelést, ha erre az útra kényszerülnénk, meg is akadályozhatják, s ez hét napi járást jelentene egy közepes gyorsasággal haladó ember számára, sokkal több időt venne igénybe egy hadseregnél, mely nagy gyalogsággal és menetfelszereléssel vonul. A domb lábánál lévő mocsár fölötti, említett hidat is ábrázolni kívántam a rajzon, hogy Felséged az egészet világosabban láthassa.” 2

Ezeket a sorokat Luigi Ferdinando Marsigli kapitány 1684. június 28-i dátummal egy terjedelmes emlékiratban juttatta el Velencéből I. Lipót Habsburg császárnak és magyar királynak. Az oszmán hadsereg és Buda állapotáról szerzett tapasztalatait ugyan nem klasszikus kémkedés útján, hanem viszonylag rövid fogsága alatt szerezte. Ennek ellenére igen szakszerűen beszámolt a török haderő fegyvernemeiről és taktikájáról. Marsigli pontos leírását adta azoknak a vidékeknek, ahol megfordult. Elsősorban Buda, valamint a Budától Belgrád- ba vezető út természeti viszonyait értékelte egy megindítandó hadjárat szempontjából. Külön foglalkozott Buda várának és a stratégiailag fontos eszéki hídnak a katonai jelentőségével. Megfigyeléseit még fogsága idején növényi nedvvel rajzolta néhány szelet papírra, s később ezeket egészítette ki emlékezetből, s ily módon készítette el az emlékirathoz csatolt térképvázlatokat.

Tudjuk, hogy Európában 1550-1700 között a ciklikusan felgyorsuló hadügyi fejlődés, melyet az angolszász szakirodalom „hadügyi forradalomnak” nevez, térben, időben, minőségben és mennyiségben megváltoztatta a fegyveres összecsapásokat. A változásokat a tűzfegyverek tömeges méretű elterjedése, a hadseregek létszámának emelkedése, a hatalmas gyalogsági tömegek új taktikája jelezte. Hallatlan mértékben megnövekedett az utánpótlás mennyisége és jelentősége, mely magával vonta a logisztikai szervezetek kiépülését, a logisztikai tervezés megjelenését. Ezért egyre több, részletesebb információra volt szükség a hadműveleti területekről. Ezek egy jelentős részét helyszínrajzokon és térképeken örökítették meg. Elsősorban a folyók feltérképezésére,

Luigi Ferdinando Marsigli gróf tapasztalatai a török hadsereg és Buda állapotáról 1683-ban. In.: Buda visszafoglalásának emlékezete 1686. Összeállította Szakály Ferenc Budapest, 1986. 82-85. o.

184