Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KELENIK JÓZSEF: Kémek, hírek, rémhírek. Hírszerzés és hadviselés a dél-dunántúli végeken a 17. század első felében
berek jobbágyok segédkeztek a vár karbantartásában, javításában. így azután gyakran 3-4 napot is eltöltöttek egyhuzamban Kanizsán. Ez idő alatt - mivel a vár nem volt nagy - természetesen sokmindent láttak, hallottak. S értesüléseiket általában továbbították is a keresztényeknek. Ezekkel a hírekkel azonban óvatosan kellett bánni. Óvatosan, mivel a hódoltságiak általában nem jószántukból, hanem csupán a fenyegetés hatására, kényszerből vállaltak hírszerzői feladatokat. Megbízhatóságuk mindenkor az adott területen uralkodó erőviszonyok függvénye volt. Egy keménykezű pasa ugyancsak meg tudta ingatni a hódoltsági hírek megbízhatóságát. Nem volt egyedi eset, hogy a török túszokat szedett a hódolt falvakból. Azzal fenyegetőzött, hogy minden faluból két-két embert karóba vonat, ha nem jelentik a mieink mozgását. Ilyenkor, ellenintézkedésként a magyar kapitány is berendelte a hódoltságot, és hasonló „jutalom” kilátásba helyezése mellett ő is híreket követelt.28 Zárójelben kell megjegyeznünk, hogy az ilyen esetekben a magyar fél általában jóval keményebben lépett fel mint a török.29 Inkább pusztuljanak mind a hódolt falvak a Zalától Kanizsáig, de ő a híradást meg nem engedi, el nem tűrheti, jelentette ki az egerszegi kapitány. S hogy az ilyen esetekben a hódoltságiakkal szembeni „hivatalos” álláspontról s nem túlbuzgóságról volt szó, azt bizonyítja az is, hogy karózással fenyegető üzeneteket a végvidéki főkapitány Batthyány Adám parancsára is küldtek a falvakra.30 Hogy a hódoltságiak e kettős szorításban, az üllő és a kalapács között meg tudtak maradni, az paraszti furfang- juk mellett annak volt köszönhető, hogy igazából egyik fél mellett sem kötelezték el magukat. Hoztak is hírt, meg nem is, vittek is, meg nem is. Híreik ritkán mentek túl az olyan általánosságokon mint hogy „...a török igen patkokat s a vizeket tudakozza ...” vagy hogy „...holdtöltekor valamely várra szándékoznak.... “ menni. Mivel a török egyáltalán nem bízott a hódolt lakosokban, komolyabb portyák idején nem engedte őket se be, se ki a várból, az útjába eső falvakat pedig még éjszaka igyekezett körülzárni. A hódoltsági lakosok nem a szűkebb értelemben vett hírszerzésben, felderítésben, hanem inkább a török mozgásának megfigyelésben, a riasztásban játszottak kulcsszerepet. A magyar várak előretolt szemei az úgynevezett hírmondók voltak. Az ő feladatuk volt, hogy a török legkisebb mozdulatát is azonnal jelentsék a legközelebb fekvő magyar várban vagy őrhelyen. A fel28 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P. 1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1651. V. 4. N. 25868. 29 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P. 1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1648. Hónap és nap nékül N. 25788. 30 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P. 1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1653. XII. 25. N. 26008. 178
