Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
HILLER ISTVÁN: A Habsburg informátorhálózat kiépítése és működése az Oszmán Birodalomban
Fontos kérdés a titkos levelezők jelentéseinek értékelése. A jelentések Kurz tevékenysége és beszámolói szerint 1625-től kezdődően rendszeresen érkeztek Bécsbe, az Udvari Haditanácshoz. A Hofkreigsrat volt a törökkel kapcsolatos minden diplomáciai jellegű tevékenység irányító és koordináló központja, itt születtek a követutasítások, ide érkeztek az állandó követi jelentések, itt történt a titkosítás, s a dechiffrirozás, a döntéselőkészítés, s a konkrét döntés- hozatal is. A Titkos Levelezők intézmények értékelése tehát nem állhat önállóan, csakis a Hofkriegrat teljes tevékenységének keretében. Jelen esetben csak arra utalhatok, hogy úgy az állandó követek esetében, tehát a legális információszerzés kérdéskörében, mint a titkos levelezők, tehát az illegális információszerzés ügyében a jelentések csupán puszta információk. Információk is maradtak, függetlenül értéküktől mindaddig, amíg be nem kerültek a döntési mechanizmusba, s részben vagy egészben hozzá nem járultak a döntések kialakításához. Ennek a sokágú és igen bonyolult folyamatnak az elemzése adhatja meg a választ a kora újkori Habsburg diplomácia oszmán kapcsolatainak lényegére, arra, hogy milyen politikai híradások alapján, milyen metódusban s milyen szempontok alapján hozta meg a Hofburg a Magyarország számára elsődleges fontosságú kérdésekben — a török ügyekben - a döntéseket. A titkos levelezőkkel kapcsolatban azonban két kérdést már itt le kell szögezni. A „geheimb Correspondenz” az ismert jelentések döntő többsége alapján nem teljesen új információkat közölt, tehát a klasszikus értelemben nem kémszervezet, hanem informátorhálózat. Olyan szervezet, amelynek meghatározó szerepe volt abban, hogy a már korábban megismert, legális úton megszerzett híreket kontrollálják, s egyben ellenőrizzék, hitelét megerősítsék vagy éppen a hír tartalmát elvessék. Ez a funkció minden kétséget kizáróan alapvető. Más oldalról lényeges kimondani, hogy a titkos levelezők az esetek meghatározó többségében nem valamiféle ideológia kötődés miatt csatlakoztak a szervezethez, hanem a felkínált igen jelentős javadalmazás miatt vállalták a veszélyes és sok rizikóval járó feladatot. A zsitvatoroki és a vasvári béke közötti évtizedek azt a korszakot jelentik, amikor a status quo alapján rendeződött a Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti diplomáciai viszony. A század első felében, különösen a harmincéves háború idején Bécs politikájában a török kérdés másodrangú jelentőségűvé vált. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy a törökök európai jelenlétét, mindenek előtt az egykori Magyar Királyság területén végérvényű tényként könyvelték volna el. A 17. század első felében a Habsburg törökpolitika meghatározó szakaszát élte, az építkezés korszakát. Lassú, kevéssé látványos folyamat volt ez, amely azonban elengedhetetlen előkészítő szerepet játszott a század második felének törökellenes sikereiben. A Titkos Levelezők intézménye ennek az építkezésnek volt sarokköve. 166
