Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

1673-ban kiadott munkájában pedig Jakub utódáról, Jószéf Hamonról írta, hogy szerepe lett volna II. Bajezid szultán megmérgezésében, amit azonban a török források nem látszanak alátámasztani,57 sőt épp Jószéf fia, Mosé Hamon idején jutottak a zsidó udvari orvosok a legjelentősebb politikai befolyáshoz a szultáni udvarban, amit feltétlen lojalitásuk - illetve a szultánok ebbéli meggyőződése - nélkül aligha érhettek volna el.

Foglalkozásukból és életmódjukból adódóan a kereskedők kiváló kémek lehettek, hisz feltűnés nélkül közlekedhettek a keresztény és muszlim világ között, érintkezhettek a keresztény követekkel, konzulokkal, kereskedőkkel, futárokkal éppúgy, mint az oszmán hivatalosságokkal, pasákkal és bégekkel, vagy épp török kollégáikkal. Érthető, hogy mind a keresztény országok, mind pedig az oszmán kormányzat kiváló hírszerzőket talált közöttük. Tudjuk, hogy a Habsburg kormányzat és a magyar várkapitányok is nagyban támaszkodtak rájuk. Aligha meglepő, hogy számos kereskedőt találunk az ún. „titkos levelezők” között, azaz a bécsi kormányzat által az 1620-as évek derekára az Oszmán Birodalom stratégiai pontjain kiépített, első rendszeres informátorhálózat tagjai között. Az elsőként beszervezett három titkos levelező közül kettő, a Szófiában lakó Girolammeo Graasi és a Budán élő Giovanni Pellegrini kereskedő, míg a harmadik, a belgrádi Matteo Sturanni orvos volt.58

Ugyanez a helyzet a Konstantinápolyban élő vagy ideiglenesen ott tartózkodó európai kereskedőkkel, akik a kereskedés leple alatt valamely európai állam hírszerzői. A Konstantinápolyban tevékenykedő spanyol hivatalos informátorok, titkos levelezők, rendes és rendkívüli ügynökök számát a 16. század derekán mintegy 300 főre tehetjük. 1568-1570-ben állítólag 150 ilyen ágens dolgozott az oszmán fővárosban.59 Közöttük szép számmal találhatunk európai kereskedőket.

A végvidéki tartományi székhelyek hírszerzése

Sok szempontból hasonlóan működött a végvidéki tartományok hírszerző hálózata is, azzal a különbséggel, hogy a követségek itt hiányoznak, de ha kisebb mértékben is, megvannak a tolmácsok, a renegátok, a zsidók, és a kereskedők, akikről hódoltsági viszonylatban már sokat tudunk. Mindemellett a

57 Baron : 470. 33. jegyzet

58 Az intézményre már Takáts Sándor is utalt: Takáts Sándor: A magyar és török íródeákok, in Rajzok a török világból I. köt. Budapest, 1915. 100. A hivatal történetét röviden ismerteti: P. Meienberger: Johann Rudolf Schmid zum Schwarzenhom als kaiserlicher Resident in Konstantinopel 1629-1643, Bern-Frankfurt a.M. 1973. 83-86. Eddigi legteljesebb bemutatása: Hiller István: A „Titkos Levelezők” intézménye, in Tusor Péter szerk.: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv. Budapest, 1998. 204-215.

59 Hassiotis: i.m. 131.

146