Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

ÁGOSTON GÁBOR: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a 15-17. században

találni, akik birtokában voltak a szükséges nyelvi és földrajzi ismereteknek és jó személyes kapcsolatokkal, ágensekkel rendelkeztek a célterületen. Sokkal kedvezőtlenebb volt a helyzet az európai oldalon, hisz az európai országokkal folytatott kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok jórészt az európai kereskedők és diplomaták útján történtek, tehát jóval kevesebb volt azon oszmánlik száma, akik nyelvi-földrajzi-politikai ismereteik révén alkal­masak lettek volna e feladat ellátására. Ezért e területen - amint majd látni fogjuk - az oszmán kormányzat egyéb csoportok (oszmán alattvaló keresz­tény kereskedők, renegátok, a birodalomba betelepült moriszkók, zsidók stb.) szolgálatait volt kénytelen igénybe venni. Még néhány általánosabb megjegyzés: jóllehet a tanulmány nagy része az információszerzéssel és kémkedéssel foglalkozik, látható, hogy e kémek tevé­kenysége, hasonlóan európai társaikhoz, gyakorta túlment az egyszerű infor­mációgyűjtésen, s kiteijedt politikai gyilkosságokra, merényletekre is. Nyil­vánvaló továbbá, hogy a most tárgyalásra kerülő korszak, a 15-17. század so­rán célszerű lenne több al-korszakot elkülöníteni, pontosabban arról van szó, hogy az alább ismertetésre kerülő lehetséges információszerző csatornák kö­zül az egyes korszakokban hol az egyiknek, hol a másiknak volt nagyobb je­lentősége. Hasonlóképpen, az egyes korszakokban más és más célországok és célcsoportok ellen irányult e tevékenység, és természetesen különbözött an­nak intenzitása is. Szervezeti és funkcionális szempontból a következő főbb szinteket lehet megkülönböztetni : I. Központi információszerzés. II. Vég vidéki tartományi székhelyek (begler-és szandzsákbégségek) hír­szerző tevékenysége. III. A vazallus államok hírszolgáltatása. IV. Kémek, szabotőrök külföldön: az európai szövetséges vagy ellenséges államokban, azaz a célterületen folytatott hírszerző és kémelhárító te­vékenység. Központi információszerzés30 A központi információszerzésen belül az alábbi csatornákat látom célszerű­nek elkülöníteni: 1., Az európai követségek és követek; 2., az európai követ­ségek tolmácsai; 3., a portai tolmácsok; 4., renegátok, akik a birodalmi admi­nisztráció és az oszmán hadsereg különféle posztjain teljesítenek szolgálatot; 30 Erre részletesebben ld. Ágoston Gábor: Információszerzés és kémkedés Konstantinápolyban a 16-17. században (Kézirat, megjelenik a Történelmi Szemlében) 138

Next

/
Oldalképek
Tartalom