Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
NÉMETH ISTVÁN: Információszerzés és hírközlés a felső-magyarországi városokban
sokhoz az 1570-es években havonta mintegy 3000 forint készpénzre volt szükség. Miután a Magyar, illetve a Sziléziai Kamara csak lassan és néha ennek az összegnek csak egy részét küldte el Kassára, ezért a Szepesi Kamarának ideiglenesen helyi pénzforrásokra kellett hagyatkoznia. Kalmár János és a már korábban ismertetett hitelezők tehát nem véletlenül adtak rövid határidőre általában hasonló mennyiségű kölcsönöket.30 A korszak nehézkes pénz- átutalási módszereit könnyítették meg ilyen módon, mivel ezeket a kölcsönöket általában a kassai kereskedők által az ország határain túl szállított áruk harmincadából törlesztették, illetve a kamara a Pozsonyban, vagy Bécsben tartózkodó kereskedőknek, illetve azok megbízottainak ezekben a városokban fizette ki.31 A hivatalos szervekkel fenntartott kapcsolatokat vizsgálva meg kell különböztetnünk bizonyos korszakhatárokat, amelyek leginkább valamilyen közigazgatás-történeti korszakváltással estek egybe. A 16. század közepéig jobbára még a régi módszer volt gyakorlatban, vagyis a közeli vármegyék egyes főispánjaival fenntartott jó viszony, illetve az országgyűlésekre kiküldött követektől és a városok kereskedőitől szerzett információk domináltak. A helyi szervek megjelenésétől kezdve a fontosabb híreket, a városok érdekeinek képviseletét a Szepesi Kamaránál és a főkapitányoknál, továbbá a Bécsben (és időnként Prágában) székelő központi kormányszerveknél látták el - több-kevesebb hatékonysággal. A városszövetség által finanszírozott információsszervezet legnagyobb kiépítettségét a 16-17. század fordulóján érte el. A városok a Kassán ülésező Szepesi Kamara tanácsosainál el tudtak érni bizonyos engedményeket, emellett ágenseket is tartottak a Prágában székelő királyi udvar központi hivatainál és gyakorta küldtek ki követeket a Bécsben maradt szervekhez. I. Lipót azon törekvései, amelyek a magyar (és egyben az osztrák Habsburgok más tartományainak) közigazgatását kívánták az általa képviselt elveknek megfelelően modernizálni, megrogyasztották ennek a viszonylag zökkenőmentesen funkcionáló hálózatnak a működését. Az 1670-es évektől kezdve ugyanis a helyi szervek irányítása a bécsi kormányszervek mind inkább indirekt fennhatósága alá került. A Felső-Magyarországba kinevezett kamarai adminisztrátorok lényegében függetlenítették magukat a Magyar Kamarától, a legfőbb ügyekben - a Magyar és a Szepesi Kamara korábbi kapcsolatához képest - önállóan és önkényesen, feltehetően az Udvari Kamara instrukciói alapján jártak el. Saját belátásuk szerint nevezték ki vagy bocsátották el a tisztviselőket, a konfiskációkat a Magyar Kamara megkérdezé30 MÓL Kincstári levéltárak, Magyar Kamara Regisztratújára, Szepesi Kamarai Levéltár, Minutae E 244 c\4. 1. köt. f. 220., 238., 366., 414., 421-^t22„ ill. 221., 61. 31 MOL Kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Városi és kamarai iratok E 554 Fol.Lat. 1181. föl. 42-43. 124
