Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
A szabadságharc szolgálata - A szolnoki győzelem jelentőségéről
bal partjára, ahogyan indokolta: serege fedezetlensége miatt. Tiszafüreden Görgei, az elégedetlen tisztek támogatásával, a fővezérségtől megfosztotta Dembinski tábornokot. Kossuth Lajos ennek hírét véve, azonnal Tiszafüredre utazott azzal, hogy Görgei Artúrt agyonlöveti. Miután a kormánnyal lojális tábornokok is Dembinski ellen nyilatkoztak, Kossuth Lajos kénytelen volt engedni. A kormány tehát ismét kénytelen-kelletlen meghátrálásra kényszerült Görgeivel és az őt támogató tisztekkel szemben. A kormány és a Görgei köré csoportosult katonai vezetők feszült viszonya magában hordozta a belpolitikai válság lehetőségét. Kossuth Lajos inkább ezt vette figyelembe, amikor meghátrált. Ebbe a válságos viszonyba villant bele a nagyon is váratlan, de idejében jött szolnoki diadal. Elsősorban tehát ezek a körülmények minősítik Szolnok visszavételének jelentőségét. A szolnoki győzelem erősen megkérdőjelezte Windisch-Grätz terveit s rövidesen (áprilisban) mennie is kellett a császári hadsereg éléről. A szolnoki csatanyerés kedvező feltételeket teremtett a politikai vezetés számára arra is, hogy rendet próbáljon teremteni a katonai vezetésben is. Kossuth Lajos március 9-i, a hadsereghez intézett kiáltványában, - amelyben a győzelem és a siker feltételeként a katonai erők összpontosítását és a katonai elhatározások következetesen fegyelmezett végrehajtását jelölte meg - a szolnoki győzelemről is szólt. Azt is bejelentette e kiáltványban, hogy a felsőmagyarországi hadak parancsnoka Görgei Artúr, a középmagyarországi hadaké Damjanich János, a honvédsereg főparancsnoka pedig Vetter Antal lett. Szolnok visszavételének jelentőségéről olvashatunk Kossuth Lajos ama levelében, amelyet ugyancsak március 9-én Klapka György ezredesnek, az I. hadtest parancsnokának írt. íme: „...nagyon sajnálom, hogy Dembinski altábornagy nagyon későn s a fő hadművelettel egybe nem hangzó módon adta át Damjanich tábornoknak a támadási utasítást. Szolnok abban a percben vétetett rohammal be, amelyben a főhadsereg ahelyett, hogy előnyomult volna, már a Tisza mögé vonult vissza. Meggyőződtem róla, hogy a hadműveletek egysége most okvetlen szükséges, mivel Damjanich tábornok Szolnok bevétele által nagyon kedvező alkalmat nyújtott az előnyomulásra, melynek hanyag 68
