Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
A szabadságharc szolgálata - A szolnoki csata
(a 6. és a 8.) január 20-ra meg is érkezett a kijelölt helyre. A Vécsey- hadosztálynak és az alárendeltségében levő 34. sorgyalogezrednek is, amelynek Knezic Károly alezredes volt a parancsnoka, Törökszent- miklóson és környékén kellett beszállásolni és felkészülni a tavaszi hadjáratra. A szolnoki csata (1849. március 5.) leírásából derül ki, hogy a Damjanich-hadosztály jobb szárnyát a 34. sorgyalogezred két zászlóalja, illetőleg a 65. honvédzászlóalj és egy utászszázad képezte. Vagyis a szolnoki csatában Knezic Károly alezredes három zászlóaljat és egy utászszázadot, valójában egy jól megerősített dandárt vezényelt. Figyelmet érdemlő még a következő tény. A 65. honvédzászlóalj 1849. január-február hónapokban jöhetett létre jászsági és nagykunsági újoncokból. Nyilvánvaló, hogy kiképzésüknek február közepére-végére be kellett fejeződni, hogy sikeresen vehessenek részt a szolnoki csatában. A sikeresség be is következett, amely jól tükrözte Knezic Károly parancsnoki rátermettségét és hozzáértését, nemkülönben a 34. gyalogezred I. és III. zászlóaljainak bajtársiasságát. Nemcsak a kiképzés során, de a csata közben is az újoncok segítségére sietett mindkét zászlóalj. Knezic Károly alezredes tehát 1849. január közepe és március eleje közötti időszakban lett dandárparancsnok. Nem hosszú időtartam, de elégséges ahhoz, hogy hasznosítható magasabb egység-parancsnoki tapasztalatokra tegyen szert. A szolnoki csata Erről az ütközetről, amely tíz nap híján egy évvel a márciusi forradalom után történt meg, nem emlékeznek meg jelentőségének megfelelően sem a történettudományi feldolgozások, sem a tankönyvek, de igényesebb tanulmányok tárgyát sem igen képezi. Idézzük fel most gróf Leiningen-Westerburg Károly (ekkor őrnagy) naplójának idevágó részleteit: „Március 5-e szerencsénk fordulójának tekinthető. Mindaddig sohasem állhattunk ellen az osztrákoknak nyílt csatában. De itt azt kellett tapasztalniuk, hogy gyalogságunk, melyet különösen kevésre tartottak, halálra szántan neki megy ágyúiknak; azt kellett tapasztalniuk, hogy néhány ütegünk is fölér az ő legjobb ütegeikkel. Egyszóval, a rác háború olyan katonákká képzett bennünket, akik több csatát lát62
