Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
A szabadságharc szolgálata - A dandámok
A másik ok. A bánáti és a bácskai események felhívták a hadügyminisztérium figyelmét a nemzetőrségi szolgálat gyengeségeire. Éppen e tapasztalatok alapján az április 26-i minisztertanács kimondta az önkéntes őrsereg felállítását, s utasította a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert, hogy állapítsák meg 10 000 fő kiállításának költségeit. Május 25-én a minisztertanács pedig azt mondta ki határozatban, hogy Szeged körzetében létre kell hozni egy 12 000 fős katonai tábort, s újabb 10 000 fő önkéntest kell toborozni. E haderőt a kormány a törvényesen alkotott nemzetőrség keretein belül szándékozta kiállítani, s azzal érvelt, hogy a Délvidékre küldendő sorkatonaság helyébe szükség van pótlásra. Voltaképpen tehát a rendes (reguláris) alakulatokat kívánta a kormány ezzel a 10 000 fővel pótolni. Nevezték ezeket „önkéntes nemzetőri mozgó seregnek”, „honvédi nemzetőrseregnek”, s csak 1848. júliusára vált általánossá a honvéd megnevezés. A miniszterelnök és báró Baldacci ezredes - az újonnan megalakított Országos Nemzetőrségi Haditanács elnöke - május 16-án ki is bocsátották a toborzási felhívást. (Ezért ezt a napot jelölhetjük meg a ‘48-as honvédsereg születésnapjának.) Az Országgyűlés július 11-i ülésének résztvevői óriási lelkesedéssel ajánlották meg az újabb 40 000 gyalogos és 4300 lovas kiállítását. Eladdig 14 honvédzászlóalj jött létre, a meglevő sorgyalog- és huszárezredek mellett. Október végéig az új zászlóaljak száma 42-re, december közepéig pedig 62-re növekedett.51 Mindeme intézkedések következtében ugrásszerűen nőtt meg az igény a tisztek, elsősorban a császári és királyi haderőben szolgált tisztek iránt. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a honi tisztképzésnek legfeljebb a tervei voltak meg, azok is az óhaj szintjén. A fenti tények is szerepet játszottak abban, hogy az egykori császári és királyi 34. (porosz herceg) sorgyalogezred tisztjei, közöttük kiemelkedően Knezic Károly is, katonai műveltségük, személyi kvalitásaik arányában haladjanak a tisztességgel megszolgált és a kiérdemelt rendfokozatokban. 51 Vö.: Magyarország hadtörténete I. 1985. 469. 60
