Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
A szabadságharc szolgálata - Zászlóalj élén
eskü helyetti lekötése mellett, akarnak-e a magyar törvények és a képviselőház határozatainak engedelmeskedni vagy nem. Kiket, ha a kitűzött határidőben nem nyilatkoznak, hivatalaikból rögtön mozdítson el s töltse be helyeiket. Tudtára adatik még a hadügyminisztériumnak, hogy Plattner őrnagy ezen ezredbeli helyére, ki nemcsak mivel szabadsággal eltávozott, de mint hivatalos adatokból tudva, Jellaéié mellett segédtisztes- kedik is, Knezic Károly ugyanezen ezredbeli századost őrnagynak kineveztük, az ezred zászlóaljánál parancsnokul meghagyatik. Végre: az ugyanezen ezred 3-ik zászlóaljánál üres századosi helyre Mayer Henrik főhadnagyot századosnak - a hadügyminisztérium - kinevezni kéretik azon hozzájárulással, hogy ezen tiszt úr Kiss százados előtt tétessék szolgálati ideje szerint megérdemelt rangjába. Pest, 1848. október 15 én. Az Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos Elnök”40 Az okmányból egyértelműen kiderül, hogy az akkori honvédelmi kormányzat lehetővé tette a honvédseregből való kiválást, ha nem akarta valamely tiszt a magyar ügyet szolgálni. A kilépők eltávozhattak minden hátrányos következmény nélkül! Azzal természetesen nem lehetett akkor sem egyetérteni, hogy valaki a szabadság örve alatt dezertál. A honvédseregnek tisztekre, mégpedig esküjüket megtartó, annak szellemében cselekvő tisztekre volt szüksége. A magyar hadügyi kormányzat nem kívánt újabb esküt tétetni, a becsületszó is garantálhatta a kölcsönös bizalmat. Az okmány tartalma forrása Bóbik Gusztáv visszaemlékezései kritikájának is. Ő ugyanis azt állítja, nem kis elfogultsággal, hogy „...Knezic szavára a porosz herceg ezred jelen volt 3-ik zászlóaljából egyetlen tiszt sem hagyta el a haza ügyét...”41 Ugyan40 OL H75 8255. — Ahol szükséges volt, csak ott vettük figyelembe a magyar nyelv- helyesség kívánalmait úgy, hogy az eredeti tartalom ne csorbuljon. Pl. ilyen megfogalmazások esetében „ ... nyíltan Jelachich-hozi csatlakozásukat...” 41 VARGA Ottó 1893. 58-59. 54
