Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
Adalékok Knezić Károly személyiségéhez - A jellem éltető öröksége és a szerzett erkölcsi javak
3. kép. A honvédbakancs, amelynek az volt a különlegessége, hogy egy kaptafára készült, tehát nem volt jobb- és ballábas darabja. felfogásáról, katonáihoz való viszonyáról a következőket. A Bácskából a Közép-Tisza vidékéig tartó menet közben „ ...szakadatlanul seregénél volt s bizonyára ő éhezett s szomjazott a legtöbbet, nélkülözésben pedig annyira ment, hogy a szabadban táborozván, a legsárosabb időben is közönségesen a puszta földre feküdt s hol az ő háta szolgált segédjének, hol meg ennek háta őneki párnául.”20 íme a vallás és katonahumanizmus, vagyis embertisztelet Knezic Károly gyakorlatában, amely ekkor sem gyakori jelenség. Nem véletlenül tisztelték őt katonái, s talán szerették is. A katona szeretete nem más, mint hogy bízik parancsnokában. Védettséget jelent számára a róla gondoskodó, a vele együtt érző parancsnok. Ezért szívesen „szolgál alatta”, s ha szükséges, maga is megvédi hol szóval, hol meg fegyverrel. Ilyen szikár a katona részéről megnyilvánuló szeretet, és szigorúan racionális, mert a kockázat nagy. A mély vallásosság Knezic Károlynál nem elvont, s főképpen nem aszketikus. A valláserkölcsi normák nála nagyon is konkrét viszonyokban, magatartás- és cselekvésmódokban nyilvánultak meg. A testvérekhez, a család tagjaihoz való hűségben, a vállalt kötelezettségek teljesítésében, a hozzája tartozók iránti felelősségben, szerettei és küzdőtársai iránt érzett mély aggodalomban, amely nem lefegyverző érzelmi 20 VARGA Ottó 1893. 59. - A „segéd” ő volt: Bóbik Gusztáv hadnagy, tábori lelkész, segédtiszt. 35
