Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - Az apátfalvi gyár edényjegyei
tó.214 Előfordul, hogy datált és feliratos korsón nem a megrendelő, hanem az edényfestő neve olvasható. A miskolci múzeumban található az a Dubravszky korszakban készült korsó, amelynek felirata: CSUHANY JÁNOS 1889.215 Végső soron, ha ismerjük a gyár szakmunkásainak (korongozók, festők, égetők) a névsorát, akkor ezek az egyedi megrendelésre készült monogra- mos, ún. mesterjegyes tárgyak készítői is kideríthetők. Ezért közreadom a gyári munkásoknak, az anyakönyvi bejegyzések, s egyéb források alapján összegyűjtött névsorát. Bár rendkívül kézenfekvőnek tűnik az apátfalvi edényeknél a fenékjegyek és számok, valamint a mesterjegyek használata, érdemes összevetni a korabeli magyarországi gyárak edényjegyeinek a gyakorlatával. Ha áttanulmányozzuk Katona Imre: A magyar kerámia és porcelán című könyvének a fenékjegyeit,216 a következőt tapasztaljuk. Általános a kor gyakorlatában, hogy a kőedénygyárak telephelyét vagy a település kezdőbetűjével jelzik (K = Kassa), de ennél gyakoribb, hogy a települések nevének a magyar nevét (pl.: Batiz; Pápa), esetleg német nevét (Kremnitz = Körmöcbánya vagy Kronstadt = Brassó) tüntetik fel. A települések nevén kívül az edényjegyeken szerepelnek a gyártulajdonosok, bérlők nevének a monogramja (pl.: D.S. ROZSNYÓN feliratban Dubravszky Sándor tulajdonos nevét rövidítették vagy kiírták BUTYKAY MISKOLCON). Arra is találunk példát, hogy a település neve mellett a fenékjegyen feltüntették a tárgyakon a készítés évét (pl.: Miskolc 1839; Körmötz 1884. A regéci gyár termékein például évtizedeken keresztül beleütötték a gyártás évét. Ezen kívül az edényjegyeken feltűnnek számok (pl.: Pápa 30; Görgény 1; Batiz 4.), valamennyi a település neve alatt. Más esetekben: Miskolcz 4; Igló 5; Rozsnyón 3. feliratoknál a számokat a település neve fölé nyomták. A korszak kőedénygyárainál nem ismeretlen az olyan fenékbélyegző sem, ahol a római szám van felül (pl.: VI. Miskolc felirata van a Buttykay-féle üzemnek, míg Kós Miksa 1884—1894 közt fennálló miskolci gyárában felül arab szám, alul római szám (20 Miskolcz I.) jelzés szerepel. Egészen feltűnő, hogy ezeknél sokkal magasabb számokat találunk az 1880-as években a pécsi Zsolnay Vilmos porcelángyárának a fenékjegyein (Z.W. Pécs 220; ZV. Pécs 2'4 HÓM. TGY. 53.230.1.1. számú pereckulacs. O ! C / Az edény fenékjegye 2 mm magas, 20 mm hosszú, APÁTFALVA feliratú, jellegzetes Dubravszky korszakbeli fenékbélyegző. HÓM. TGY. 54.48.1. számú korsó. 2 ^6 KATONA I., 1978. 244-260. lapokon közli a hazai porcelán- és kőedénygyárak edényjelzéseit. 74
