Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - Az apátfalvi gyár edényjegyei
Bizonyos, hogy az olcsó és időtálló háztartási edények hiánya hívta életre és tartotta életben a vörösedény-készítő üzemeket. Ezek a kevésbé ismert kisebb kerámiagyártó központok múltja is része a magyarországi fínomkerá- mia-ipar történetének. Az apátfalvi gyár edényjegyei Fenékbélyeg vagy edényjegy a kerámia tárgyak alján a készítő műhelynek, vagy mesternek benyomott vagy festett, máz alatti, esetleg máz fölötti jelzése. Egy-egy fajansz-, porcelán- vagy kőedénygyártó manufaktúra, illetve gyár összegyűjtött fenékjegyeinek az ismerete azért fontos, mert a különböző időszakból származó fenékbélyegek használata nélkül nehezen azonosíthatók és korszakolhatok a fennmaradt tárgyak. Az apátfalvi edényeknél a különböző bérlők jegyei igen lényegesek a készítés korának, az egyes stílusirányzatok és technikai módszerek alkalmazási idejének meghatározásához. Az apátfalvi keménycserépgyár eddig ismert fenékjegyeit többen is közölték.165 Miután eddig nem foglalkoztak részletesebben az apátfalvi gyár valamennyi jegyének az összegyűjtésével, az egyes jegyek használatának az idejére csak hozzávető utalások találhatók, ezért megpróbáltam ezeket rendszerezni. A munka során 24 különböző apátfalvi keletkezésű fenékjegyet találtam, amelyeket e tanulmányban hiánytalanul bemutatok. Az apátfalvi manufaktúra a korai időszakban megkísérelt porcelánt előállítani. Az üzem legelső bérlőjének Schnir Andrásnak az idejéből 1835-36-ból egyáltalán nem került még elő semmilyen porcelántermék, s így az általa használt fenékbélyeg ismeretlen. A kőedényeket a korai szakaszban Bélapátfalván is, hasonlóan más edénygyártó manufaktúrákhoz, amelyek nem rendelkeztek privilégiummal, csak helységnévjeggyel látták el. Az 1840-es évekből fennmaradt tárgyakon és edényeken háromféle különböző nagyságú, de azonos antikva metszésű 165 CSÁNYI K., 1954. Mellékletek.; MOLNÁR L., 1969. 248.; KATONA I., 1978. 246.; WARTHA V., 1905. 627.; P. BRESTYÁNSZKY I., 1976. Jegyzéktáblák. 59
