Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A KEMÉNYCSERÉPGYÁR TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KAPCSOLATAI - A gyár hatása a környezetére
szakképzetlen munkaerő 40-42% körül mozgott. A nagyobb fabrikáknál is közel hasonló a termelési folyamat egészébe bevont szakképzett és szakképzetlen munkaerő aránya. A szakképzett - családi alapon szerveződő — munkavállalói réteg alapvetően mobil, a társadalmi mobilitásukat a munkaerőpiacon bárhol értékesíthető szakmai tudás és az idők során felhalmozott kisebb pénztőke biztosítja, amely olykor gyáralapításokat is lehetővé tesz. Az előbbieknek két következménye van. Az első, hogy a képzett szakmunkások a meglévő gyárak közt szabadon vándorolnak, amelyet elősegít a képzett munkaerő tartós hiánya, s emiatt az üzemek tulajdonosai gyakran élnek a munkáscsábítás módszerével. A második: ez a réteg érzékeny a munkahelyén, az üzem életében bekövetkező bérlő- vagy tulajdonosváltásra, a fabrika átmeneti vagy tartós leállására. Ezért a várható események bekövetkezte előtt új munkahelyet keres. Az edénygyártó manufaktúrák összeírásaiban csak a szakképzett munkaerő szerepel, a szakképzetlen nem. Eredendően — a hiányosan fennmaradt forrásokon kívül — azért is nehéz kimutatni a vállalatok pontos munkás létszámát, mert a mobil szakképzett munkaerő gyakran változtatja a munkahelyét. Ezért még a közvetettnek nevezhető forrásokban, mint például az anyakönyvekben, is csak egy részüket találni. Csak azokra a munkásokra találhatunk adatokat, akiknek az életében változás (házasságkötés, születés, halálozás) történt. A szakképzetlen munkaerő pontos számát meg azért nehéz bizonyítani, mert őket az üzemek nem tartják nyilván. Ha megszűnt a manufaktúra, vagy időlegesen beszüntette a termelését, akkor a szakképzetlen munkások falun a mezőgazdaságban dolgozók sorait gyarapítják, vagy városi fabrika esetén a városi szegények számát növelik. Az üzem történetére található forrásokban nem maradtak fenn a dolgozók névsorai, fizetési jegyzékei, pedig ezekből lehetne a fejezetcímben vázolt kérdéseket megválaszolni. A primer levéltári források hiányában csak az egyházi sematizmusokra, a hivatalos népszámlálásokra és az üzemi munkáslétszámokra, valamint a községi anyakönyvek elérhető adataira támaszkodhattam. A sematizmusok adatainak a forrásértékéről a történettudomány művelői többször is vitatkoztak. Értékelésként leszögezhető: kisebb pontatlanságok bizonyára előfordulnak az adatsorokban, esetenként nyomdahibák is gyarapítják a tévedések számát. Véleményem szerint, ha az abszolút számokban található is időnként vitatható adat, mégis a trendet és a nagyságrendet illetően a sematizmusok adatsorai megbízhatóan jelzik a demográfiai változásokat. Az egész korszakra vonatkozóan ez az egyetlen forrás, amelyben szinte évről évre megtalálható az egyházmegye településeinek az össznépességére, illetve vallási összetételére vonatkozó adat. 125
