Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A KEMÉNYCSERÉPGYÁR TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KAPCSOLATAI - A gyár hatása a környezetére
A fent említett létszámok csak az edénygyártó manufaktúrák szakmunkásait (korongozók, festők, égetők) tartalmazzák, viszont a kisegítő munkákban résztvevők (favágók, agyagbányászok, napszámosok) már nem szerepelnek. Más kőedénygyáraink korabeli munkáslétszámáról készült kimutatások viszont a szakmunkások mellett a kisegítő munkák résztvevőit is feltüntetik. A kassai kőedénygyárban 1802-1804 között állandóan 50 fővel dolgoztak, de ez sem volt elég, mert a városi katonai laktanyából még naponta 6-8 embert foglalkoztattak. Ugyanitt 1807-1808-ban 42 embernek adtak munkát, egy 1818-as felvétel szerint pedig már 70 személyt alkalmaztak a gyárban.330 1837-ben már 80 emberrel dolgozott ez az üzem.331 A horvátországi Krapinán 1815-ben egy éppen termelni kezdő kőedénygyártó fabrikában 12 embert foglalkoztattak. Közéjük tartozott 1 igazgató, 1 művezető és 10 segéd. Emellett még további 15 ember felvételét tervezték, köztük 3 festő, 2 égető, 2 segéd, 4 tanuló, 1 cserepes az agyag előkészítésére, 1 molnár, ez utóbbi mellett egy-egy tanuló és kocsis szerepelt.332 Miskolcon 1841—43 között a kőedénygyárban átlagosan 8-10 munkást alkalmaztak, viszont még további 4-5 napszámos munkába állítása emeli az összlétszámot.333 1857-ben pedig már 42 gyári munkást foglalkoztattak.334 A pápai kőedénygyár 1811-ben már 54 alkalmazottnak adott munkalehetőséget. Ezek összetétele a következő volt: 1-1 könyvelő és edénykészítő mester, 12 legény, 2-2 tanuló és festő, 5 edényégető, 2 masszacsináló, 1-1 fazekas és formakészítő, 8 hibaigazító, 3 üvegmosó, 2 kocsis és 10 napszámos. A gyárhoz tartozó malomban, ahol a festéket és a zománcot őrölték, még 4 személy dolgozott. 1848-ban átlagosan 46 munkást foglalkoztattak.335 A rozsnyói kőedénygyárban 1850-ben 20 ember alkalmaztak.336 A batizi keménycserépgyártó fabrika 1846-ban rendszeresen 60 személynek adott munkát.337 Az edénygyártó üzemekről készült összeírásokban éppen úgy, mint a hazai üveghutáknál, elsősorban a szakmunkásokat (korongozók, festők, égetők) találjuk, viszont a kisegítő munkákban résztvevő favágókat, agyagbányászokat, fuvarosokat, napszámosokat stb. nem leljük. Nem egy esetben megálla330 MÉRE1 GY., 1951.65-66. 331 FÉNYES E., 1837. III. 11. 332 KATONA I., 1978. 137. 333 MOLNÁR L., 1966. a. 241. 334 KATONA I., 1977. 48. 335 MÉREI GY., 1951.74. 336 KATONA I., 1978. 180. 337 MOLNÁR L., 1976. 67. 123
