Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A KEMÉNYCSERÉPGYÁR TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KAPCSOLATAI - Tulajdonosok, bérlők, alkalmazottak
1906. év kezdetétől három évig bérelte az üzemet özv. Schöpflin Armandné sz. Stephanovszky Jolán, aki a bérlet idején férjhez ment a gyár szakmai vezetését irányító Beck (Beeck) Vilmos gyárigazgatóhoz. Sajnos Schöpflinné kilétére vonatkozó adat nem került elő, csak a nevét ismerjük. Bérlőként folytatta elődei munkáját, s a működése idején készült termékekből sok tárgy került a közgyűjteményekbe. 1909 februárjától az edénygyárat Pruzsinszky Alajos és öccse Pruzsinszky István bérlik, akik a Pruzsinszky János Fiai céget alkották, s ez utóbbi néven jelölték bérletük idején készült edényeiket. A nemesi családból származó Pruzsinszky István Barossházán (Trencsén) megyében született 1882-ben. A középiskola, a kereskedelmi akadémia elvégzése után Budapesten agyagipari és vegyészeti tanfolyamot végzett. Időközben Villabányán (Trencsén megye, más néven Zsolt) az üveggyártást is tanulmányozta, s 3 évig külföldi tanulmányúton járt. 1909-ben 27 évesen Bélapátfalván már mint képzett keramikus vállalta a bérletet. A bérlet letelte után sem vált meg a gyártól, 1928-ig kőedénygyártással és dísztárgyak készítésével foglalkozott. 1932-ben Egerben telepedett le. Keramikusként több kiállításon vett részt és nyert díjakat. Az Iparművészek Országos Egyesületének a tagja volt.305 Későbbi sorsáról nem tudunk. A testvére, Pruzsinszky Alajos kőedénygyári bérlő 1880-ban született, s 1915-ben a fronton hősi halált halt. A család többi tagja közül anyja, özv. Pruzsinszky Jánosné sz. Kormos Margit Apátfalván hunyt el 58 évesen, 1917. november 17-én.306 Táblázatba gyűjtöttem az anyakönyvekben, iratokon, publikációkban előforduló apátfalvi kőedénygyári dolgozók neveit, akik az üzem működése során hosszabb rövidebb ideig ott dolgoztak. A kőedénygyár dolgozói közé számítottam minden esetben az egyes bérlőket is. Az összesen 165 személyt tartalmazó lista természetesen nem lehet teljes, mert a hiányosan fennmaradt iratokban egyetlen munkásjegyzéket nem találunk. A legtöbb nevet az anyakönyvekből gyűjtöttük össze. Szólnunk kell arról, hogy az anyakönyvekben nem minden esetben jegyezték fel a foglalkozásokat. Sok esetben csak annyit írtak oda, hogy colonus (telepes) vagy opifex (kézműves). Ezeket nem vettük figyelembe. Ha felírták az egyes személyek foglalkozását, általában a szakmunkásokét találjuk közte. 1870- 1890 között az anyakönyvi bejegyzésekben a munkás és a napszámos elnevezések mögött csak sejteni lehet, hogy a kőedénygyár alkalmazottai voltak, de többet nem tudunk. Egy-egy alkalmazott már korábban is a gyár 305 LADÁNYI M., 1936. 599. 306 HML. Bélapátfalva. Halotti anyakönyv. 1917. 57. sz. bejegyzés. 104
