Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI
A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI A fehér mázas cserép, kőedény, fajansz tárgyakat a porcelán utánzásának az igénye hozta létre, ugyanis Európában csak 1709-ben sikerült a porcelánkészítés titkát Johann Friedrich Böttgemek és Walther von Tschirnhaus grófnak közösen megoldani.2 Ezután még hosszú ideig, csak a vagyonos osztály tagjainak állt módjában megvenni a drága porcelán tárgyakat. Az alsóbb néprétegek továbbra is az olcsóbb, de külső megjelenésükben a porcelánból készült edényekre emlékeztető tárgyakat használták. A parasztság körében kedvelt cserépedényeknél a kőedény lényegesen tartósabbnak, tetszetősebbnek bizonyult, nagy mennyiségben előállítható volt, s népies motívumokkal történő díszítése kielégítette a falvak és mezővárosok lakosainak igényét. Az európai keménycserepet a kínaitól függetlenül, Angliában találták fel. Eredete a XVIII. századi Staffordshire-i (Anglia) fazekasipar gyakorlatára vezethető vissza, amely szerint az agyagot homok helyett kavics- vagy kvarcporral keverték össze.3 A keménycserép előállítását több találmány is előkészítette. Az angol Astburg 1720 táján először állított elő fehér agyagból jól kiégetett ólommázas kőedényt. Ezt követte Sadler találmánya 1750-ben, aki a nyomtatott díszítést feltalálta.4 A kőedények nemcsak tartósabbak, hanem olcsóbbak is voltak a fajanszoknál, ugyanakkor a gyártásuk nem igényelt akkora apparátust, ui. a fajanszokat szabad kézzel festették, míg a kőedényeket jórészt festetlenül hagyták, vagy ún. levonóképes díszítéssel látták el. 1757-ben, amikor Josiah Wedgwood (1730-1795) feltalálta a keménycserépből előállítható edényeket, ez az olcsóbb, rézmetszetes technikával díszített termék háttérbe szorította a porcelángyártást.5 Az új kerámiatípus, a keménycserép, több területen felülmúlta az ónmázas fajanszot. A keménycserépgyártás gyors elterjedését az is elősegítette, hogy olcsóbb volt a költséges és kis számban előállított porcelánnál. E korszakban egyre szélesebb körben terjedt a forró italok (kávé, tea, csokoládé) fogyasztása, amelyhez az addig használt fajanszedények alkalmatlanná váltak, ugyan2 Az európai porcelánkészítés-történetében fontos szerepe volt Walter von Tschirnhaus grófnak (1651-1708), aki matematikus és fizikus volt. Ő fedezte fel a schneebergi kaolinlelőhelyet, s az ő találmánya volt egy nagyítórendszeren alapuló műszer, amellyel már elő lehetett állítani azt a hőfokot, amely a porcelán olvadásához kellett. Az ő munkássága nélkül Böttger aligha oldotta volna meg a porcelánkészítés titkát. 3 Művészeti Lexikon, 1981. II. 595. 4 KATONAI., 1979. 166. 5 KATONAI., 1978. 89-90. 9
