Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Öze Sándor: A vörösbor elterjedése a XVI. század közepi dél-dunántúli Nádasdy-uradalmakban
STUDIA AGRIENSIA 17, 1997 Öze Sándor A VÖRÖSBOR ELTERJEDÉSE A XVI. SZÁZAD KÖZEPI DÉL-DUNÁNTÚLI NÁDASDY-URADALMAKBAN A vörösbor balkáni eredete Magyarországon Andrásfalvy Bertalan 1957-ben megjelent cikke óta közismert a szakirodalomban. Mint a török hódoltság egyik pozitív hatását könyvelhettük el a vörösborkultúra megtelepedését hazánkban.1 Andrásfalvy alapján a szakirodalom egyértelműen a török csapatok nyomán az elnéptelenedő magyar falvakba beóvakodó, szerb (délszláv) etnikumú honfoglalók tevékenységéhez köti az új szőlőtípus, a kadarka telepítését és a vörösbor-előállítás eljárásának meghonosítását Andrásfalvy cikkében a XVII. század eleji hódoltsági területek térképét veti össze Kelti Károlynak a XIX. századi ország, vörösbort előállító részeinek statisztikájával. A két térkép szinte azonos területeket jelöl, ez alapján a szerző az 1600-as évek második felére teszi az eljárás elterjedését. Tollat nem azért fogtam mert találtam néhány kiegészítő adatot, melyek részben alátámasztják, részben módosítják az eddigi eredményeket. Inkább a körülmények leírása keltett bennem gyanút, különösen az, hogy ekkor magyar etnikumú népesség foglalkozik vörös szőlő telepítéssel. Adataim Csányi Ákos Nádasdy Tamáshoz írt leveleiből származnak. Csá- nyi, mint kanizsai tiszttartó 1549 és 1562 között több mint félszáz levélben számol be az ország nádorának a délvidék katonai helyzetéről és az ott fekvő Nádasdy-Kanizsai birtokok állapotáról. Ez az időszak a dunántúli védelmi vonal kiépülésének kora.2 A jelentések a kanizsai, zalavári, szenyéri és egervári uradalom ügyeit tárgyalják, valamint a Balatonkereszttúrtól Babócsáig a Marcali-hátság peremén sorakozó várak népét írják le. A levelezés teljes, a korra és régióra vonatkozó gazdaságtörténeti földolgozása meghaladja terjedelmi keretünket, az sem derül ki nyilvánvalóan, hogy a kanizsai uradalom fenntartása és a védelmi kiadások, valamint a jövedelem éves mérlegei pozitívak vagy negatívak voltak-e. Érkeztek rendszeresen kisebb összegek Sárvárról, az udvarbíró vagy a kijelölt mustramester által, de erős a gyanúnk, hogy a katonaság fizetsége, mint ezt egyszer Csányi említi is, az uradalomból termelődött ki. 1557 július 6-i levelében azzal vádolja a nádort, hogy a király által az uradalomhoz csatolt védelmi költségekre hasz141
