Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Csorba Csaba: Vár és város megváltozott kapcsolata a XVI-XVII. században (vázlatos áttekintés)

falak) átépítése elodázhatatlan. Grandiózus tervet dolgoztak ki (Sangallo), amely az újonnan épülő falat 18 bástyával akarta megerősíteni (500 m-enként egy-egy nagyobb, 250 m-enként egy-egy kisebb bástya). A megvalósítás azonban lassan haladt, a viták, s nem utolsó sorban a hatalmas költségek miatt. Két bástya építését kezdték el, majd Sangallo és Michelangelo vitája hátráltatta a munkálatokat. 1549-1461 között szünetelt az építkezés. Majd egy évtized alatt 3 km-nyi fal, tíz bástya és öt kapu készült el.12

A XVI. század második felének hadmérnökei azon fáradoztak, hogy minél jobban tökéletesítsék a bástyás rendszert, s kialakították a tüzérséggel tökéletesen védett falgyűrűket. 1564-ben G. Castriotto és G. Maggi Velencében megjelent művében kifejti, hogy az erődváros formájának megválasztásánál a három és négyszög-forma nem megfelelő, mert a bástyák csak túl hegyesre tervezhetők. Az ötszögű alaprajz előnyösebb, mert közelít a körhöz (azaz az ideális alakhoz), legjobb azonban a nyolcszög. A fal és bástya megfelelő távolsága a 140-170 m, a bástya oldalhossza 40 m legyen.13 Hosszasan lehetne sorolni a hadmérnöki tervezetek elképzeléseit az ideális erődvárossal kapcsolatosan, de erre itt nem térünk ki. Az elméleti művek (traktátusok) mellett inkább fordítsuk a figyelmünket arra, hogyan is próbálták megvalósítani mindazt, amit asztalon, papíron megterveztek. A XVI. század derekán egymás után épültek erődvárosok Eszak-Franciaországban, sőt 1579-ben a lengyelek is elkezdtek építeni egy erődített várost (Zamosc). Napjainkig azonban a megvalósult minta, ami „ideális város” és erődváros egyszerre, az északkelet-itáliai Palmanova.14

A francia-német határvidéken, a XVI-XVII. századi meg-megújuló háborúk helyszínén egymás után épülnek az erődvárosok (pl. Németalföldön), a velencei birtokokat a török ellen védelmező erődítmények közül legjelentősebb a máltai La Valletta erődvárosa. A XVI. század második felében Magyarországra is kitűnő itáliai hadiépítészek érkeztek, mint De Marchi, Carlo Teti, Nicoló Angelini. Utóbbi Ónod várát és városát akarta egyetlen ötbástyás erődbe belefoglalni.15 Ötszögű erődítménnyé épült ki Nagyvárad vára, míg Ónod esetében a nagyszabású ötlet mindvégig terv maradt. Győr, Komárom és Érsek-újvár az, amelyek építésénél leginkább érvényesültek az új olasz erődítési elképzelések. Pápa és Kanizsa esetében is az ötszögű sémát fedezhetjük fel, csakúgy, mint az egri várnál.16

Az európai erődített város északi és déli (mediterrán) típusának történeti fejlődését rendkívül szemléletesen illusztrálja egy rajzos sorozat, amelynek számunkra fontos kötete (Budvien - egy Duna menti város; a név Budára és Bécsre utal) csakúgy nem jelent meg, mint az arab várost bemutató kötet.17

Mielőtt még az erődváros (ideálváros) magyarországi megvalósulásának esélyeire kitérnénk, feltétlenül szükséges a török kori magyarországi hadiépítészet néhány alapvető vonatkozását röviden érinteni.

95