Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Nagy László: A végvári dicsőség virágkora és hanyatlása

9. Báthory István magyar katonaságáról Lengyelországban Veress Endre munkáin, valamint, a HK 1897-es évfolyamában közölt adatokon kívül újabban Nagy László: Báthory István emlékezete. Bp., 1994. Az itt olvasható egykorú lengyel források rendkívül érdekesen egészítik ki a XVI. századi magyar katonasági portréját, és kitűnik többek között belőle az is, hogy amíg ezen időszak nagyrészt nemesi eredetű vagy nemesi életformát követő magyarországi hadinépe mereven elutasította a fizikai munkában való részvételt - még a sánckészítést, vagy az utak „bevágását” is - az erdélyiek, elsősorban a székelyek, jeleskedtek ebben, s a nagy király téli hadjárata idején valóságos földalatti favárost építetek az ostromlók részére. A külföldi leírások is azt támasztják alá, hogy a magyar katonaság harcértéke, pszichikai állóképessége, felszereltsége és kiképzettsége a XVI. század utolsó harmadában állt a legmagasabb szinten. Az itt közölt források ugyanakkor rámutatnak a magyar hadinép negatívumaira, gyengéire is, amelyek azután felerősödtek a XVII. században.

10. Erről legújabban 1. Liptai Ervin főszerk.: Magyarország hadtörténete. I. k. Bp.,1984., vagy Nagy László: „Megfogyva bár de törve nem...” Török háborúk viharában. (1541-1699.) Bp., 1990. vagy u.ö: Magyarország Európában. (A honfoglalástól a közelmúltig) Bp., 1993. 124-144.0.

11. A regénybeli események és párbeszédek eredetije olvasható többek között Takáts Sándor - Eckhart Ferenc — Szekfií Gyula szerk.: A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. k„ vagy Nagy László: Az erős fekete bég. Nádasdy Ferenc. Bp., 1987.C. munkákban.

12. L. erről részletesen Nagy László: A két Gábor a Tündérkert-ben és a történelmi valóságban. Irodalomtörténet, 1982. 2. sz.

13. „Exclamatio: sive de re militari contra Turcam instituenda consilium”. A németalföldi, Itáliában tanult humanista ebben úgy foglalt állást, hogy a korábbi vélekedések a török hatalom lehanyatlásáról jámbor mesék. A török ellen csakis széles társadalmi erőkből szervezendő nemzeti hadseregekkel lehet hatékonyan működni. Már nem a kereszténység egyetemes védelme hanem a hazaszeretet nevében hív fegyverbe és az ország minden rendű és rangú lakójának közös érdekét hangsúlyozza. Nemzetközi összefogás szükségességéről a szerző nem beszél.

14. Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem, Bubequiussal ellentétben, a nemzetközi összefogás elengedhetetlenségét hangsúlyozza törökellenes terveiben. Elképzelése szerint Lengyelországnak, Oroszországnak, Erdélynek, Moldvának, Havasalföldnek kellene képeznie a szövetség magvát, s katonai erejük bővülhetne a törökellenes harcban szintén érdekelt Velence és a Habsburg-birodalom országainak hadinépével. Többször mondta: „ha valamelyik fejedelem egy ü maga erejével megveri a török császárt, lovászul szolgálom én azt.” A hadjárat megindításához a pápa negyvenezer arany dukátot ígért hadisegélyül Báthorynak, aki „fel is jegyezte immár, mint és hogy legyen az expeditio. Először az lengyel nemességet és azoknak minden rendit indítsa. Azután az erdélyi nemességet is, kinek-kinek mind rendi állapatja szerint.” A királyt haláláig foglalkoztatta a terv és szorgalmasan készült a hadjáratra, amelyet hátráltatott az 1585-ös és 1586-os természeti csapás-sorozat, s megakadályozott váratlan halála. (L. erről MHHS -XXX. k. 1719.0.) MHHD -LXII.k. 120.o.; Emlékezetül hagyott írások, Kolozsvár, 1983. 8484