Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Czigány István: A végvári katonaság és a régularités a XVII. század utolsó két évtizedében
A nagyobb tömegű magyarországi toborzású katonaság kiállításánál a császári hadvezetés elsősorban a költségkímélő megoldásokat részesítette előnyben. Ennek keretében a meglévő végvári és szabad katonaságnak ezredekbe történő szervezését szorgalmazták, mely 1685-től vált bevett gyakorlattá. A század és ezredszervezet nagysága a taktikai feladatokhoz igazodott. A lovasezredek létszáma 600-1000 között, a gyalogezredeké 1000-2000 fő körül mozgott. Ezek megszervezésére, különböző kondíciók mellett formálisan a főkapitányok vagy helyetteseik esetleg néhány jó hírnévnek örvendő főtiszt tett ajánlatot az Udvari Haditanácsnak. Batthyány Adám egy 1689-ben készült felterjesztéséből kiderül, hogy az előző évi hadjáratra egy 700 fős huszár-, és egy 500 fős hajdúezred mellett 1320 naszádost állítottak ki. Ezek négy hónapi zsoldot pénzben, négyet posztóban kaptak és négy hónap tábori hópénzt a hadjárat idejére. Ebből az Udvari Kamara tartozása 43 339 forint. Szintén hasonló beadványt készített Zichy István győri vicegenerális. A győri generálisság 910 huszárból és 1 000 hajdúból szerveztek ezredet, és 1 024 naszádossal együtt küldték őket a hadjáratba, s a kamarával szemben fennálló összes követelés elérte a 111 597 forintot.19 Bottyán János 1691-ben tábori hópénz és zsákmány részesedésért toborzott 500 katonát.20 Zichy István 1696-ban a győri generalatus szabad katonaságból ajánlotta fel 1 000 huszár és 2 000 hajdú szolgálatát, akik a többi regimenttel szemben nem tartottak igényt a téli qvártélyra, s a zsákmányból való részesedés fejében a zsoldösszeg felével is megelégedtek.21 Jelenlegi ismereteink szerint a regularizációban az igazi fordulat 1688-ban következett be. Ekkor összesen három olyan ezredet állítottak fel, amely az „oeconomia militarisba”, vagyis minden területen a központi irányító és ellátó szervezet hatáskörébe tartozott. Szervezeti felépítésük gyakorlatilag azonos volt a császári hadsereg alakulataival, a különbözőség csak az egységek létszámában mutatkozott meg, ám ez fellelhető a birodalmi ezredek esetében is. Czobor Ádámot 1688 decemberében két lovasezred felállításával bízták meg. Az egyiket maga Czobor Ádám vezényelte a másik alakulat parancsnokságát Pálfify Jánosra bízták. A reguláris huszárezredek katonáit 10 századba szervezték, melyeknek előírt létszáma a törzset nem számítva ekkor 910 fő volt. PálfEy Miklós 1688. szeptember 1-jén kapott utasítást egy 3 000 főből álló gyalogezred verbuválására. Az ezredet tizenkét századba szervezték századonként 250 fős személyi állománnyal, s a törzsben 11 fő szolgált.22 Ezeket a központi ellátás és irányítás alatt lévő reguláris ezredeket bármikor, bárhol be lehetett vetni a birodalom területén, ami a végvári és a nemesi felkelő csapatok esetében nem volt lehetséges. Bár tudjuk, hogy Molnár János ezredest Buda bevételének másnapján 1686. szeptember 3-án bízták meg egy 3 000 fős reguláris hajdúezred felállításával, de az ezred tevékenységének írott nyomával eddig csak 1690 után találkoztunk, amikor az ezred már bekerült a „oeco49
