Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Kelenik József: A hadügyi forradalom és jelenségei Európában és a Magyar Királyságban a XVI. század második felében
- a török betöréseket egy zárt védelmi rendszer kiépítésével, tartós védelemre való berendezkedéssel kívánták elhárítani- ennek működési alapfeltétele a katonai igazgatási, ellátási, felszerelési rendszerek, tehát a hadügy és a vele kapcsolatos államigazgatási szervek megteremtése vagy reformja volt- az ehhez szükséges felmérések, adatgyűjtések megtörténtek- védelmi rendszer kiépítésének és működésének koncepcióját ezek alapján minden területen magas képzettségű szakemberek alakították ki- a javasolt megoldások szakszerűek, az adott helyzethez reálisan igazo- dóak, racionálisak és logikusak voltak, a kérdés megközelítése komplex gondolkodásmódot tükröz- a magyarok számára hátrányos poltikai vagy nemzeti megkülönböztetés nem tapasztalható- ellenkezőleg, kiemelt figyelmet fordítanak a magyarok politikai érzékenységére, ami annál figyelemreméltóbb, mivel a formális döntéseket meghozók között nem voltak magyarok- erősen érződik viszont, hogy a tanácskozók Magyarországot és a szomszédos tartományokat olyan régióként kezelik amelynek katonai, gazdasági stb. problémái azonosak A dokumentum páratlan információs értékkel bír hiszen ez a magyar végvidékről készített mindmáig legnagyobb összesítés, amelyből a végvidék építészeti, fegyverzeti, élelmezési, gazdasági, társadalmi helyzetének statikus képén kívül megismerhetjük a védelmi rendszer csaknem minden működési problémáját. És ami talán még ennél is fontosabb megismerkedhetünk azokkal az elképzelésekkel, amelyek segítségével a kortársak meg akarták oldani ezen nehézségeket. Bár a kutatások sok területen még csak kezdeti stádiumban járnak, mégis elmondhatjuk, hogy az 1577-es haditanácskozás határozata- i egyáltalán nem maradtak papíron. A hetvenes évek végén nagy lendületet vettek az építkezések, rendeződött a katonai vezetés, a kommunikáció, a hírszerzés^ fegyverellátás szervezete. A kilencvenes évekre lazajlottak a taktikai reformok, kialakult a hadállítás és az erők mozgósításának jól koreografált rendszere. A reformfolyamat megindulása már csak azért sem várathatott magára, mert a magyarországi végvidék ügyeivel foglalkozó döntéshozók többnyire azonosak voltak 1577 reformereivel, vagy azok fiaival, rokonaival. A hadügyi reformoknak ilyen jól megfogható, jól dokumentált és proklamált megjelenésével eleddig egyetlen más ország történetében sem találkoztam. Véleményem szerint csak jó száz évvel később, Vauban és Louvois átfogó reformjai érik el 1577 átgondoltságát, kidolgozottságát. Úgy gondolom tehát, hogy méltó és felettébb szükséges dolog lenne kiemelt figyelmet fordítani erre a XVI. századi reformfolyamatra. De épp ilyen 37
