Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Kelenik József: A hadügyi forradalom és jelenségei Európában és a Magyar Királyságban a XVI. század második felében

A tanácskozás anyagának egyik legértékesebb része ez a fejezet, mert várról várra haladva bemutatja az egész magyarországi határvidéket. Megismerjük melyik várunk milyen katonai helyzetben van, milyen problémákkal küzd, mik a feladatai, mekkora és milyen összetételű az őrsége. A bizottság megdöbbentően pontos ismeretekkel rendelkezik az egyes várak természeti fekvését, közlekedési és kommunikációs lehetőségeit, helyi problémáit illetően. Ismerik a domborzatot, a növényzetet, a vizek járását, az úthálózat állapotát, a várak egymástól való távolságát, de még az egyes helyőrségek és a civil lakosság súrlódásairól is pontos információkkal bírnak.

Arra, hogy a hadügy az államigazgatáson kívül az állam gazdasági irányítására is komoly befolyást gyakorolt, a legjobb példa a ,,Hadiélelmezés”-sei (Proviandtwesen) foglalkozó rész, amely egy szakembernek, Joachim Rothu- etnak, a Fő Élelmezési Hivatal vezetőjének legfontosabb gondolatait tolmácsolja javaslatként az uralkodónak. A várakban a legtöbb helyen alig van több, mint 2-3 napra elegendő élelmiszer. A császárnak tehát, hogy a véghelyek az ellátatlanság miatt el ne vesszenek, saját tulajdonába kell vennie az összes fontos várat a hozzájuk tartozó várbirtokokkal egyetemben. A helyőrségek élelmezésének súlyát a mindenhol meglévő vagy kiépítendő várbirtokoknak kell átvenniük, ahol rendes gazdálkodást kell bevezetni. Véget kell vetni annak is, hogy a leghitványabb gabonát és bort a legalkalmatlanabb időben, drágán vásárolják meg. A magyar kapitányok és tisztek marhát nevelnek, majorságot tartanak, szőlőt ültetnek a véghelyeken. Ezt kell tenniük a minden várban megtalálható provizoroknak is, akik közül a legtöbben a maguk hasznára gazdálkodnak a vár javaival, míg a katonaság éhezik. Ennek azonban könnyen véget lehet vetni a Fő Élelmezési Hivatal működési rendjének szabályozásával, joghatóságának kiterjesztésével, urbáriumok és leltárak felvételével, a számla és nyugtaadási kötelezettség bevezetésével, a havonkénti tételszerű gazdasági elszámoltatással, könyveléssel, ellenőrök kiküldésével, illetve a katonai parancsnok gazdasági ellenőrzési jogának kiterjesztésével. A kapitányok instrukciójába fel kell venni, hogy kötelességük a vár bevételeinek és gazdálkodásának ellenőrzése.

További fontos bevételi forrás lenne, ha a tizedbérleteket egész Magyarországon az állam venné a kezébe. A magyar tiszttartókat németekkel kell helyettesíteni, mert ezeknek nincsenek helyi gazdasági érdekeltségeik. A törököknek való szállítást a leghatározottabban meg kell titltani és büntetni kell.

Hogy hivatalviselő szakemberekben ne legyen hiány a nemesek gyermekeiket ne csak Itáliába és Franciaországba küldjék tanulni, hanem Magyarországra is, ahol egy-egy hivatalviselő mellett tapasztalatokat és ismereteket szerezhetnek. Ugyanígy „A polgárságnál is azon kell igyekezni, hogy serdültebb fiaikat Magyarországra küldj ék,hogy a nyelv mellett a munkát és a szűkölködést magtanulják és megtapasztalják, akik azután a végvidék minden ügyében,

33