Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Domokos György: Az olasz várépítészet és alkalmazása a magyar végvári rendszer kiépítésében
sítsünk. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a fül nélküli bástya a fejletlenebb típus,40 tehát az ezzel épült XVI. századi erősségek óolasznak tekinthetők. A fülesbástyák megítélésében sokkal lényegesebb a bástyaszámy mérete és kialakítása. Az óolasz rendszerben a hátravont szárnyat rendkívül szűkre méretezték és ez gyakran korlátozta a szárnyak lövegeinek pásztázási sávját. Az újolasz fülesbástyák hátravont szárnyainak méretét megnövelték, részben a jobb kilövési lehetőség, részben a korábbinál több löveg elhelyezésének biztosítására. E fejlődési folyamatnak azonban a magyarországi fülesbástyákon viszonylag kevés nyomát találjuk, mivel pl. Győr, ill. Érsekújvár bástyáin nagyjából hasonló, véleményem szerint az óolasz típushoz közelebb álló számyel- rendezés figyelhető meg. Az átmeneti állapotot jól tükrözi Várad, amelynél a számy-homlokvonal viszony, a rövid kurtinák és a nagy bástyák ellenére, a szűk hátravont szárny miatt, kevéssé tűnik megfelelőnek. Az olasz rendszerű magyar várak mindkét csoportjánál találkozunk kaza- matázott szárnnyal. Kálló esetében ez egészen pontosan azt jelentette, hogy minden szárny belső lövegállását a bástyafül mögött lesüllyesztve, de nyitottan alakították ki.41 Ezt az elrendezést találjuk még Szendrőn, illetve Szatmáron és Kanizsán, mely utóbbiról készült jelentésekben „félkazamatának” nevezték.42 Kállón a félkazamata mellett, a bástyaszinten, a félkazamata felett és mellett, a bástyafül tetején, ill. felette és mögötte is volt egy lövegállás, eleget téve a többszintes árokpásztázás és védelem követelményeinek. Eger valóban korszerű, két- ill. háromszintes kazamatái viszont, a megmaradt védművek tanúsága szerint, fedettek voltak.43 Az alaprajzi elrendezés és a fülesbástyák problematikájának gyakorlati bemutatására a legjobb példa Komárom és Győr, a két legfontosabb, mindeddig újolasznak mondott erősség. Pataki megfogalmazásában Győr „az első hazai új-olaszrendszerű modern vár, mert már 1561-ben »piata-forma«-i ... vannak”...!?44 Esetükben azonban már a tervezési időpont alapján is jogos kételyek merülnek fel ebbéli mivoltukkal kapcsolatban, mivel az újolasz rendszer Itáliában is csak az 1550-60-as években alakult ki.45 Mindkét erősséget Pietro Ferabosco tervezte, Komáromot 1548 körül,46 Győrt pedig valamikor 1555-59 között47 Alaprajzi elrendezésüket pedig már a kortárs Dániel Speckle, a kiváló várépítő is bírálta. Győr bástyáinak egymáshoz viszonyított helyzetét nem találta megfelelőnek. A túlságosan előrenyúló délnyugati és északkeleti bástyák kielégítő védelmét szerinte nem tudták megoldani, a nagyon hosszú északi és déli oldalt (kb. 500 m) pedig csak egy-egy piattaforma48 szakította meg, amelyek nem fedezték kellő hatásfokkal a szomszédos véd- műveket.49 Komáromot Speckle kicsinek, a bástyáit pedig túl hegyesnek találta. Szerinte a szomszédos védművek kielégítő kölcsönös fedezéséhez a hatszögű elrendezés lett volna megfelelő, a kisebb méretek ehhez eleve kedvezőbb feltételeket teremtettek. Speckle azt is megállapította, hogy az erősség 182
