Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
R. Várkonyi Agnes: Hagyomány és korszerűség
a katonák derakasságára hivatkozik. A Habsburg pénz-ügyi apparátus ismeretlen, hivatalából leköszönő öreg kamarai tanácsosa 1658-ban így adja át élet- tapasztalatát a fiatal utódnak: „más országokban nem riadnak vissza attól, hogy az ilyen esetekben (t.i. ha a hadfogadók elsikkasztják a pénzt) olyan példákat statuáljanak, melyek láttán a harácsolok kénytelenek meggondolni magukat.” Ma is korszerű, amit a harmadik megtakarítási lehetőségről ír. Ez pedig nem más, minthogy a katonák egészségével többet kellene törődni. Ha csak ötezer katonát visz el a járvány, az újabb ötezer katona verbuválása 5-10 ezer forintot kell költeni és hozzá kell tenni azt a mérhetetlen veszteséget, hogy tapasztalt, harcedzett, biztosabb hadisikereket elérő öregkatonák helyére újoncokat kell berakni. Ha ellenséges területre kell a katonaságot vezetni, a legnagyobb gazdaságosság, ha az adott ország rendjeitől kirovás útján, vagy teljesen díjtalanul, vagy igen olcsó térítési áron vásárolnak kenyérgabonát, és vigyázzanak, hogy a begyűjtött gabonanemüekkel a katonák ne kereskedjenek. A legjobb ökonómia a jól fizetett katonaság és erre a példa Hollandia. Különösen érdekes, amit a kilencedik megtakarítási lehetőségről ír. Ez az lenne, ha a fegyverek illetve a hadfelszerelési tárgyak a császári és királyi fenség birodalmán belül gyártódnának. Egyszerűen csodálkozni kell azon („Und ist in sich zu verwundern”), már önmagában véve is, hogy miközben a császár és király birodalmának határain belül bőven található acél, vas, cink, (ón), réz, ólom, ezeket az érceket kihordják külföldre, s ott adják el, ugyanakkor a császár és király országai külföldről igen drága pénzen vásárolják meg azokat a fegyvereket és hadfelszerelési tárgyakat, melyeket ezekből az ércekből odakint készítenek. Kétszeresét annak, amibe a hazai nyersanyagokból az itthoni előállításuk kerülne. Igaz, — és most jön a lényeg — ehhez mesteremberekre, szakértelemre lenne szükség. Vajon számbavette már a kutatás, hogy a hadügyi forradalomnak nevezett jelenségsorozat milyen szakembergárdát kívánt? Hogyan tudta kinevelni ezt a gárdát a mienknél talán nagyobb nehézségekkel küzdő korszak? A kamarai tanácsos elmondja, hogy történt már hazai kezdeményezés Neustadtban, ahová Németalföldi mesterembereket hoztak a beinduláshoz. De több aktivitásra lenne szükség. Megfelelő befektetések kellenének, de az összegek eddig nem álltak rendelkezésére a Kamarának. Pedig helyes beindítással, súlyos ezreket lehetne rövid idő alatt megtakarítani és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az okos kezdeményezések, így ez is (fegyvergyártás) csak akkor válhatnak valóra, ha elfogulatlan, tárgyilagos emberek segítik kibontakozásukat. Ennek a remek gazdasági szakembernek talán a legmeglepőbb a mindenre kiterjedő figyelme és humanizmusa. Gondol a jövő generációjára is. Elmondja, hogy az állam jövedelmi fonásai az adókon kívül az államkölcsönök, vagy közkölcsönök. Ez a legjövedelmezőbb rendkívüli forrás. Továbbá az előleg17
