Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVII. században
irányításával, de ez már kisebb várakból állt, amelyek közvetlenül a belsőausztriai haditanács építési irodája alá tartoztak. Győrött, ahol az idézett 1617-es telekkönyvi összeírásban szerepel a „Bauhof’ és helye, a város építészettörténeti monográfiája azt „Katonai építési hivatal” néven jelöli.62 Változatlan létét királyi rendeletek is bizonyítják. 1616- ban az uralkodó az Udvari Kamarán keresztül sürgette az ottani várépítkezések szolgálatában álló építészek fizetésének folyósítását63, 1632-ben pedig arra utasítja a kamarát, hogy a győri építési felügyelőnek és alkalmazottainak rendszeresen utalványozza fizetését.64 Ezt a győri építési felügyelői tisztséget 1620 és 1622 között a vár külső erődítményeit építő Giovanni Pieroni töltötte be,65 1637 és 1658 között pedig Bartolomeo Torre „supremus praefectus”66. Az 1660-as évek győri főépítésze a külső védőműveket befejező, angol származású Franciscus Wimes mérnök-ezredes67, akinek beosztottja lehetett az építésről 1664-ben jelentést összeállító Giovanni Giacomo Tensini68, 1682-1684- ben Luigi Ferdinando Marsigli szolgált Győrött69, 1686-tól pedig Anton Emst Burckhardt von Birkenstein töltötte be a tisztséget Oberingerieur címmel70. Érsekújváron az eredetileg fából és földből épített várat 1600 után téglából építették át. Munkáinak irányítójaként Baldigara előző századi szerepléséhez hasonlóan Kassáról vezényelték ide Franciscus Guyot de Montcourt ottani főépítészt, vezető kőművesmestere pedig 1628-ban Wolfgang Unterhoffer volt71. A század második felében török kézre került Érsekújvár szerepét a helyette emelt Lipótvár vette át. Kassán az előző század végén a „Felsőmagyarország királyi építésze” előkelő címét viselő Cattaneo72 utódja az 1600 és 1602 közöttről ismert Mauritius Wiener73. 1609-1610-ben a nevük után francia származású De la Motte testvéreket, Johannes és Petrus építészeket küldték Felsőmagyarországra, az ottani várak rendbetételére74, ők azonban feltételezhetően csak ideiglenesen tartoztak a kassai hivatal személyzetéhez. Felsőmagyarországi építészként szerepelt viszont az ugyancsak francia és Érsekújvárral kapcsolatban már említett Franciscus Guyot de Montcourt, aki 1610-ben fizetése emelését kérte - tehát akkor már huzamosabb ideje dolgozhatott ott — és aki 1632-ben hosszas és hűséges szolgálatainak elismeréséül királyi utasításra kapott nagy összegű jutalmat75. 1632 őszén, Montcourt távozása után az Erdélyből átjött Giovanni Landi töltötte be ezt a tisztséget76. Landit 1636-ban történt halálát követően az úgyszintén Erdélyből érkezett Jacopo Resti követte77. Utódjaként Franciscus Antonellit nevezték ki 1640-ben, aki 1655-ig volt hivatalában78. Az 1647 és 1668 között szereplő Domenico Orsolini, az 1651-53-ból ismert Joannes Bott- mayr, az 1660 körüli Jakob Holst, az 1674-ben említett Giuseppe Spalla és Giovanni Alessandro Canevale - utóbbi 1670-1680 körül a kassai erődművek mestere — másod és segédépítészek lehettek79. Az 1660-1680-as években egyébként a várrajzairól ismert Lucas Georg Sicha „architectus” volt a vezető 162
