Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVII. században
STUDIA AGRIENSIA 17, 1997 Koppány Tibor A MAGYARORSZÁGI VÉGVÁRAK ÉPÍTÉSI SZERVEZETE A XVI-XVII. SZÁZADBAN A török-kori végvárakra vonatkozó bőséges irodalom több mint egy évszázada foglalkozik azok történetével, szerepével, jelentőségével, magával a végvári élettel és annak számtalan vonatkozásával, kiemelkedő alakjaival, sok oldalról körüljárva a szinte kimeríthetetlen témát. A rá vonatkozó szakirodalom keretein belül a várak építéséről, megjelenési formáiról, építőiről is jelentős művek szólnak. Amint azonban történeti szempontból is hiányzik a végleges és értékelő összefoglalás, ugyanígy megíratlan a XVI-XVII. századi végvárak összefoglaló építéstörténete és azoknak a hazai építészet történetében egykor elfoglalt helye, építészettörténeti jelentősége. Az alábbiakban ennek az építészettörténetnek egyik hiányzó részletére szeretnénk felhívni a figyelmet, azokra a technikatörténet körébe tartozó szervezeti, munkaszervezési formákra, amelyek lehetővé tették a végvárak építését, az Adriától az erdélyi határig húzódó végvárvonal felépítését és fenntartását.* A végvárakra vonatkozó építészettörténeti irodalomban egyedülálló helyet foglal el Pataki Vidor hat évtizeddel ezelőtt megjelent tanulmánya, ,,A XVI. századi várépítés Magyarországon.”1 Máig is alapvető jelentőségű művében a bécsi levéltárak anyagának felhasználásával elsőként határozta meg a végvárépítés korszakait, főbb emlékeit és azok építőit. Tanulmánya nyomán vált közismertté, hogy a végvárakat főként Itáliából származó építészek, kőművesek és kőfaragók tervezték és építették, akiket a bécsi Udvari Kamara szerződtetett a magyarországi építési feladatok végzésére, járandóságukat is az utalványozta, vagy fizettette valamelyik magyarországi kamarával. A Pataki által felsorakoztatott adatok szerint a latin vagy német nyelvű forrásokban az olasz építőket különböző címekkel illették. Volt köztük építész (architectus) és mester (Magister, Meister, Baumeister, Maurermeister), főépítész (architectus summus), felügyelő (praefectus, Superintendens), építési tiszt (Bauoffizier), írnok, építési írnok (Schreiber, Bauschreiber), fizetőmester (Bauzahlmeister), aszerint, hogy az egyes végvárak építésén mit és milyen beosztásban dolgoztak. A végvárépítés első korszakát - az 1541-1556 közötti és általa „hevenyészett építések korá”-nak nevezett időszakot - követő, 1556 és 1570 közti korról - amelynek viszont „A Haditanács ó-olasz rendszerű építkezései” címet 153
